Városunk nagy útról jött éhes vendégei a legközelebbi vendéglőben letelepedve csülköt, majd ennek hiányában (?) flekkent rendelnek, ám a készséges pincér az étlapról ismeretlen elnevezésbe burkolt étket ajánl (írja lapunk szeptember 12-ei számában Demeter Virág Katalin). A csalódott vendégek továbbállnak.
Valószínű, rokon lelkekkel találkozott a véletlenem, mert a csülök (és a vele készített finomságok) nekem is kedvencem, aminek Csíkszeredában hódoltam egy éttermi rendeléssel. És láss csodát, van csülök! Olyannyira van, hogy egy egészet hoztak ki, nem is a legkisebbek közül valót. Nem részletezem, hogy mire végeztem vele, és csak a termetes csont maradt a tányéromon, elhatároztam, hogy többet ilyen csapdába nem esem. De nem arról akartam írni, hogy hol van, hol nincs csülök az étlapon, hanem a szakmáról.
A pincér csakúgy szakember, mint a tanár, orvos, ügyvéd, mérnök, szakmunkás vagy bolti kiszolgáló, az üzlet jó menetele érdekében az árukínálat ismerője. Újabb, régi és új történetek jutnak eszembe emlékeim tárházából. Gyergyóditrói nagynéném férje, Száva Gerő hiteles örmény és szakmájának valódi nagyhercege – emlékeznek rá máig az idős ditróiak – nem mehetett ritka szabad idejében úgy végig az akkor még bejárható nagyságú községen, hogy ne kínálta volna úton-útfélen ismerőseinek a boltjába újonnan érkezett árut. Másik, jelenkori igaz történetem egy magánzó zöldségesről szól, akitől gyakran vásárolok. Árujának ismeretére és ajánlatára nyugodtan hagyakozhatok, mert ízlésem ismeretében bő felvilágosítást nyújt termékeiről. A bizonytalan vásárlót a tulaj törzsvendéggé teheti.
Máshol azonban a „próba szerencse” kísérletre kell hagyatkoznom a vásárláskor, mert a kínálat külleme esetleg megtéveszt. Az árut kiszolgáló személy semmilyen tanácsot nem tud adni, mert fogalma sincs az áru milyenségéről, ízéről, nem is beszélve összetételéről. A D. V. K. által megírt történet is ezt illusztrálja. A pincér ahelyett, hogy megfelelő, érthető felvilágosítást adna az idegen elnevezésbe rejtett élelemről, a vállát vonogatja, elegendőnek vélvén az étlapon szereplő megnevezést.
Gyógyszertárban, a szabad eladásban vásárolható gyógyszerekről a jobbára technikus képzettségű gyógyszerészek általában kielégítő felvilágosítással szolgálnak. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Ezért kérdem: az élelmiszert (de akár iparcikkeket) árusítók miért csupán az átadás egyszerű fizikai műveletének és az ár átvételének a gyakorlói? Miért nincs szakmai képzés és a képzettségnek megfelelő, az üzlet sikerét, népszerűségét meghatározó fizetés a kereskedelemben dolgozók számára?
