Már az is beszédes, hogy az árva és elhagyott gyerekekről egész egyszerűen megfeledkeztek a kiigazításkor, utólag, a tartalékalapból hajítottak oda valamicske pénzt, amely még a felgyűlt adósságokat sem fedezi. Ha nem dobnak mentőövet a megyei vagy helyi önkormányzatok, akkor nemcsak a fizetésekre, de a napi betevőre sem lenne már fedezet. A sokat ajnározott munkaügyi miniszter, Lia Olguţa Vasilescu ugyancsak elfoglalt a bérek emelésével, a nyugdíjak reformjával, nem ér rá ilyen piszlicsáré ügyekkel törődni. Utalgatnak egy-egy kis pénzt – amikor már nagy a sírás-rívás –, a többi pedig lesz valahogy. Pedig állítólag soha ilyen jól nem állt Románia, ragyogóak gazdasági mutatói, van pénz bőven…

Nem rózsásabb a helyzet az önkormányzatoknál sem. Korábban legalább egy átlátható rendszer szerint osztogatták a kiegészítést, kiszámítható volt, hogy adott keretből ki mennyit kap, s a szorgalmasan pályázók, fejlesztők önköltségébe még a megyei önkormányzat is besegíthetett. Most senki nem tudja, mi alapján döntöttek, de tény, szinte mindenki rosszul járt, s többet vettek el a településektől, mint amennyit adtak. Az év eleji nagy büdzsényirbálás után  megvolt immár a második forduló is, bekebelezte a központ az uniós pályázatokra félretett pénzeket (ne heverjenek csak úgy parlagon, mikor máshol szükség van rá), és bár év elején ígérte, egyetlen banival sem kompenzálta a személyi jövedelemadó csökkentése miatti kieséseket. Sok helyen már most a forgóalaphoz kénytelenek nyúlni, hogy folyósítsák a fizetéseket, törlesszék a legfontosabb számlákat. Van, ahol nem telik a közvilágításra, az iskola téli tüzelőjének beszerzésére, de még tűzoltópalackra sem. Hogy mi lesz a következő hónapokban, senki nem tudja. Az idei év nagy tanulsága az önkormányzati vezetők számára: nem kell tervezni, fejlesztésről álmodozni, beruházásokra tartalékolni, hanem el kell költeni gyorsan minden pénzt. Ugyanúgy, ahogy a kormány teszi.

Ha egy család, amikor viszonylag jó megy dolga, elég nagyok a bevételei, szórja a pénzt, feléli tartalékait, sőt, nemhogy félretenne, befektetne, de szaporítja kifizetetlen számláit, azt mondjuk, rosszul gazdálkodik, de a maga baja, ő issza meg a levét. Ha az állam teszi ugyanezt, annak azonban nem irányítói látják kárát (legfennebb a rájuk szavazók száma csappan), hanem mi mindannyian, adófizető polgárai. Ahogyan az általuk okozott válságot sem a csúcson ülők szenvedik meg igazán, az abból való kievickélés árát sem ők fizetik.