A 37 éves, hat nyelven beszélő csúcsvezető — akinek alapelve, hogy hiteles emberként kell irányítani egy vállalatot — a tusványosi szabadegyetem zárónapján a P & Bert személyzeti tanácsadással foglalkozó szervezet meghívottja volt. E kötetlen kerekasztal pozitívuma, hogy bárki, akit érdekel a siker, az emberi teljesítmény, a karriertörténet, kérdéseket tehet fel az előadónak. Egyébként e figyelemre méltó rendezvény végére illeszthető egy utóirat: térségünkben további hasonló szakmai fórumokra lenne szükség, hiszen a gazdasági felemelkedés nélkülözhetetlen láncszeme a sikertörténet. Nem csak fiataloknak.
A közgazdász-végzettségű Szalay Zsolt több nyugati tanulmányi ösztöndíj után és néhány magyarországi multinacionális vállalatnál szerzett vezetői tapasztalattal marketingigazgatóként kezdett dolgozni 2002-ben a Molnál azzal az elhatározással, hogy szeretne hosszabb ideig külföldön tevékenykedni, ,,mert ez számos új többletet jelent az életben, új ismerősöket, új barátokat és új kihívásokat, illetve új problémákat egyaránt". Aztán 2006-ban családjával együtt Bukarestbe költözött, és a Mol Románia vezetője lett. Ma úgy ítéli meg, hogy ,,Bukarest és az, amit a romániai kiküldetéstől kaptam, nagyon nagy lehetőség volt az élettől". ,,Csak bátorítani tudom azokat — hangsúlyozza —, akik ilyen lehetőséget kapnak, azt el kell fogadni, mert a lehetőségekkel addig kell élni, amíg vannak, utána késő sajnálkozni."
A Mol-csoport 2005 áprilisában vásárolta fel a romániai Shell-hálózatot, az 59 létesítményből álló benzinkúthálózattal megvette az egész itteni leányvállalatot (ezzel a Mol országos lefedettséget szerzett, benzinkútjainak száma száztíz fölé ugrott) az ott dolgozó alkalmazottakkal együtt. Utóbbiak egyik pillanatról a másikra a Shell vállalati kultúrából átkerültek a Mol-kultúrába. ,,Ez arányait tekintve olyan, mintha egy egér megevett volna egy elefántot, a Shell ugyanis 110 országban operáló integrált olajipari cég. Ezt a nagyon kicsi leányvállalatot egy nagyon nagy cégből megvette egy közép-kelet-európai feltörekvő, sikeres cég" — meséli a Mol romániai terjeszkedését, amely szorosan összefügg az ő szakmai pályafutásával is. Ugyanis egyik fő feladata az volt, hogy e két céget mindenféle tekintetben — kultúrában, emberekben, szellemiségben és eredményekben — egyesítse. ,,Nem tudtam akkor, mire vállalkozom, hiszen ez igen kemény feladat volt, az emberekkel nagyon sokat kellett foglalkozni."
A mai napig nagyon fontosnak tartja, hogy a romániai Mol-kutaknál beszéljenek magyarul. Mint mondja, sokat foglalkoznak azzal, hogy ahol megfelelő arányban élnek magyarok, jó kiszolgálást kapjanak. Jelenleg egyébként a Mol 124 benzinkutat üzemeltet, a benzinkutak forgalma Erdélyben kiemelten magas — Székelyföldön különösen —, ezután következik Bukarest, majd pedig a határ menti terület.
Szalay Zsolt jó tanácsként fogalmazza meg azok számára, akik felső vezetőkké akarnak válni, mennyire fontos hitelesnek lenni, hitelesnek maradni ,,magad előtt és a kollégáid előtt, a csapat előtt, amely rád van bízva, akik követik a tetteidet". Emiatt a Molnál neki, illetve vezető kollégáinak is kötelező félévente egy napot eltölteniük egy benzinkútnál. ,,Én is dolgoztam egy napot Csíkszeredában reggel héttől este hétig, illetve Bukarestben is. Nem tettem mást, mint eladtam azt a terméket, amit árulunk." Ügyvezető igazgatóként beöltözött zöld ruhába, ugyanis meg kell ismerniük azt, amiről az irodában beszélnek: ,,amikor azt mondjuk, de jó lenne, ha a benzinkutas köszönne, mosolyogna; aki értékesítene, kínálná a kávét, kínálná az autómosót is, miközben tankolják az autót, lemosnák a szélvédőket, felfújnák a kerekeket". ,,Nagyon egyszerű elmondani, hogy ennek így kellene működnie, de a valóság teljesen más. Amikor már alig állok a lábamon, és jön egy ideges ügyfél, aki semmi mást nem akar, csak tankolni saját pénzéért, akkor az olyan helyzet, amit uralni kell, ki kell szolgálni az ügyfeleket." Máskor csak inkognitóban felkeres egy-egy benzinkutat, szereti megnézni, hogyan szolgálják ki az ügyfeleket: ,,semmi mást nem teszek, csak vásárolok; hajlamos vagyok megjátszani a buta vásárlót, azaz nem értem meg, ha valami nincs jól kiírva, szeretek kérdezősködni".
Karrierről szólva megjegyzi, fontos, hogy az önéletrajzban ne legyen helyesírási hiba, de amikor valakit nem vesznek fel egy állásra, hajlamos azt kudarcként megélni, miközben lehet, nem is olyan nagy baj, mert ilyen tapasztalatra is szükség van. Szalay Zsolt azt tartja jónak, ha a munka nem pusztán a létfenntartáshoz szükséges, hanem kitölti az időt, eszköz az önmegvalósításhoz, a sikerhez. Mert jó, ha valakinek van kapcsolati tőkéje, és kikérik a véleményét. Saját sikerének titkáról azt mondja, szerencséje volt azzal, hogy nagyon jó tanárok képezték, ,,nem egyszerű tanárok, hanem nagyon kemény emberek". De: ,,nincsenek csodák, sokat kell dolgozni, sok mindent meg kell valósítani, le kell nyelni dolgokat; az ember úgy gondolja, mindent tud, aztán rájön, semmit nem tud..."
Arra a kérdésre, hogy milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó munkahelyi vezető váljék, Szalay úgy fogalmaz, ,,ez nehéz tanulási folyamat, amíg az ember megtalálja önmagát mint vezető, hiszen a Mol Romániában 180 ember dolgozik, benzinkutaknál további 1300, akiket nem lehet improvizálva vezetni". Azt is megemlíti, van a vezetői tevékenységnek egy olyan része, amely az úgynevezett színház kategóriához tartozik, amikor el kell játszani a szerepet, amikor el kell mondani dolgokat, ezáltal előidézve vagy leállítva folyamatokat. ,,Szerintem a legfőbb dolog a vezetői kérdésben, hogy mennyire tudsz hiteles maradni, mennyire hiszik el az emberek azt, amit mondasz, amit sugárzol magadból, amit kérdezel, amit teszel. Ha ez a transzparencia vagy ez a bizalom nem működik, akkor az egész nem ér semmit." Egy szervezetet fenn lehet tartani terrorral, egy ideig lehet pénzzel motiválni embereket, de amikor a hitelesség hiányzik, az a legkárosabb. És hogy ezt a hitelességet miként lehet megszerezni? Szalay Zsolt tömören válaszol: ,,Úgy, hogy azt teszed, amit mondasz. Ezek borzasztó egyszerű dolgok, de a vezetők hajlamosak elfelejteni, hogy emberek vannak körülöttük, azt gondolják, hogy gépekkel van dolguk, amelyek végrehajtanak feladatokat, és annyira korlátoltak, hogy nem is látnak tovább az orruknál. Ezt a vezetők hajlamosak elhitetni magukkal."
