Uzon település első írásos említése 1332-ből maradt fenn. Lakossága a századok során sok mindenen ment át, és mindig újra talpra állva fejlődött tovább. Híres embereket nevelt a nép sorából, ipara és mezőgazdasága mindig korszerű volt – az idén is szép terméshozamra számíthatnak a gazdák –, tanintézete, egészségügyi ellátása jó és színvonalas, kereskedelme városi jellegű. Társadalmi rendszerektől függetlenül az élet csak javult és haladt.
Jelenleg is a község az elsők között található Háromszéken. Út, villanyáram, ivóvíz, szennyvíz, aszfaltozott járdák vannak, és az infrastruktúra folyamatosan bővül a hozzá tartozó falvakban is. Mindezek mellett, betetőzésképpen a kultúra és az irodalom számára is marad érdeklődés és energia: szeptember 20-án az Erdélyi Lajos-könyvtárban olyan könyvbemutatóra került sor, amiről csak méltóságos kalapemeléssel lehet beszélni.
Serdült Benke Éva nyugalmazott tanár és író nem más, mint a szentivánlaborfalvi dr. Benke János (1888–1947) Háromszék vármegyei tisztifőorvos unokája, és ha most nem is Erdélyben, hanem Magyarországon, Paks városában lakik, itthon, Székelyföldön, Alsó-Háromszék nagy községében érzi igazán itthon magát. Gerinceltörésben című könyvének bemutatóján jelen volt a kiadó, dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi orvos is, de igazi meleg hangulatot a könyvtár dísztermében összegyűlt nagyszámú közönség teremtett. Nagy érdeklődést keltett, hogy a könyv első részében az uzoni és szentivánlaborfalvi kitelepítettek életét dolgozza fel, a második világháború utáni évektől egészen napjainkig. Olyan korszak ez, amikor a székely-magyarság gerincét próbálták megtörni, a laborfalvi gyökerekkel rendelkező írónő pedig őszintén, tisztán tárja az olvasó elé azokat a történeteket, amelyeket még sokan nem ismerünk, habár közvetlen vagy közvetett módon többünket érintettek.
Az idei művelődési rendezvények egyik legérdekesebb eseménye volt ez, sokan voltak rá kíváncsiak, mégis felrovom, hogy – főként Uzon településről – nem elegen jöttek el, még a közelállók sem mind. Az ember életében nem csak a munka fontos, az anyagi jólét mellett szellemi táplálékra is szükség van. Ilyen alkalmakkor is kifejezhetjük tiltakozásunkat a gerinceltörések évtizedei miatt, kimondhatjuk, hogy elég volt a 100 esztendő! Mindenesetre az uzoni könyvbemutatók sorát érdemes folytatni, hátha – ilyen szép kivitelezésű és tartalmas kötetekkel – meg lehet szerettetni az olvasást azokkal is, akik eddig még nem találták érdekesnek ezt a tevékenységet!
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
