A terhességek 70 százaléka, a klinikailag felismert terhességek 15 százaléka végződik vetéléssel, és a kihordott terhességek 25 százalékánál lép fel az anya és/vagy magzata egészségét vagy életét veszélyeztető súlyos szülészeti kórkép. Ez utóbbiak közé sorolják a praeeclampsiát (terhességi toxémia), a HELLP-szindrómát, a méhen belüli sorvadást, valamint a spontán koraszülést is.
A terhességi toxémia az anyai és a magzati megbetegedések és halálozás egyik fő oka, 76 ezer anya és 500 ezer gyermek halálához vezet a világon évente, társadalmi jelentősége tehát hatalmas – emeli ki az MTA közleménye, amelyet abból az alkalomból adtak ki, hogy a világon elsőként sikerült azonosítania a praeeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat a Than Nándor Gábor, az MTA TTK Reprodukció Rendszerbiológiája Kutatócsoport tudományos főmunkatársa által vezetett csoportnak. A kutatás eredményei hozzájárulhatnak korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához.
A terhességi toxémia a várandós nők 5–8 százalékánál a terhesség 20. hete után kialakuló, fehérjeürítéssel járó magas vérnyomás, amely súlyos, életveszélyes komplikációkkal járhat (például máj- és vesekárosodás, tüdőödéma, agyvérzés, véralvadási zavarok). Egyik legsúlyosabb szövődménye az eclampsia, amely az egész testre kiterjedő görcsökkel járó eszméletvesztéses állapot, ami agyvérzéshez és lepényleváláshoz, anyai és magzati halálhoz vezethet. A praeeclampsiának többféle kiváltó oka van. Than Nándor Gábor kutatócsoportjával megállapította, hogy a méhlepény kórfolyamatai már nagyon korán, az első trimeszterben kezdődnek. Felismerték, hogy a korai, preklinikai kórfolyamatok kialakulásában kulcsszerepük van a méhlepény fejlődési zavarainak, valamint az anyai keringésben a korai terhességben már fennálló szisztémás gyulladásnak is. Molekuláris adataikból levonható fontos következtetés volt az is, hogy az anya és a magzat érintettsége a praeeclampsia méhlepényi kórfolyamataiban független egymástól.
A tanulmányból szabadalmak is keletkeztek, amelyek ipari hasznosítása hatékony korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához vezethet. A kórfolyamatok molekuláris útvonalainak és szabályozási hálózatainak leírása, valamint a gyógyszerhatáspontok azonosítása pedig terápiás eljárások fejlesztését segítheti elő – olvasható az MTA közleményében. (MTI)