Az 1956-os forradalom romániai, erdélyi mártírjai

2018. október 24., szerda, História
Az 1956-os magyar forradalom a maga nemében páratlan erdélyi, romániai hatását bemutató, a Háromszékben az évek során folytatásokban közölt sorozatnak idén az biztosít fájdalmas történelmi hátszelet, hogy hatvan évvel ezelőtt került sor a romániai magyarság egészének megfélemlítését célzó retorzióra, kivégzésekre: 1958. szeptember 1-jén, 23 és 24 óra között végezték ki a Securitate temesvári börtönében a Szoboszlay Aladár nevével fémjelzett koncepciós per tíz halálra ítéltjét.
  • Áldozatok – felső sor: Szoboszlay Aladár, Lukács István, Orbán Károly; középső sor: Tamás Dezső, Tamás Imre, Ábrahám Árpád; alsó sor: Alexandru Fîntînaru, Huszár József, Kónya István Fotó: IICCMR / Krónika
    Áldozatok – felső sor: Szoboszlay Aladár, Lukács István, Orbán Károly; középső sor: Tamás Dezső, Tamás Imre, Ábrahám Árpád; alsó sor: Alexandru Fîntînaru, Huszár József, Kónya István Fotó: IICCMR / Krónika
A tíz halálraítélt: Szoboszlay Aladár pécskai, aradi, temessági és Óbéb községi római katolikus lelkészt, Ábrahám Árpád torjai plébánost, Orbán István csíkszeredai-csíktaplocai tisztviselőt, földművest (a családjával 1944 őszén egészen Szombathelyig menekült, majd a világégés befejezése után ökrös szekérrel hozta haza feleségét és két gyerekét Csíkszeredába). Ugyanakkor végezték ki báró Huszár József abafáji földbirtokost, aki az 1950-es évek elején Aradon telepedett le, ahol a Szoboszlay Aladár által kezdeményezett Keresztény Dolgozók Pártja román–magyar konföderációt szorgalmazó programjának leglelkesebb híve lett, és dr. Alexandru Fîntînaru nyugdíjas aradi ügyvédet, a Iuliu Maniu vezette Román Nemzeti Parasztpárt egyik megyei vezetőjét. Fîntînaru fordította román nyelvre a Keresztény Dolgozók Pártjának programját, a román–magyar államszövetség (amelyhez később esetleg Ausztria is csatlakozik) tervezetét tartalmazó Confederatio című nagyívű tanulmányt. Ezen a napon végzett a kivégzőosztag sortüze Lukács István pécskai szövetkezeti raktárossal, Kónya István Béla korábban marosvásárhelyi ügyvéddel, később gyergyószentmiklósi és kézdivásárhelyi jogtanácsossal, a nyolc nyelven beszélő, Oxfordban közgazdaságot tanult Orbán Károly volt mezőmadarasi földbirtokossal, Tamás Imrével, a csíksomlyói árvaház tanítójával és Tamás Dezső nyugdíjas csíkszeredai pénzügyi igazgatósági tisztviselővel is. Történészi – csöppet sem veszélytelen! – búvárkodásom egyik nagy eredményének tartom: sikerült megtalálnom a Szoboszlay-per kivégzési jegyzőkönyveit, s teljes terjedelmükben elsőként publikálnom azokat.
A tíz halálraítélt 1958. szep­tember 1-jei kivégzésén a követ­kezők vettek részt: Gavrilă Mureșan hadbíró őrnagy, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Törvényszékének katonai ügyésze, Alexandru Jumate, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Törvényszékének főtitkára, Bodor százados,  a Securitate temesvári börtönének parancsnoka, Gheorghe Gornic törvényszéki orvos, Schnell­bach Martin, a közel két méter magas, szadista verőlegény, a Securitate küldötte és M. Stroie főhadnagy, a kivégzőosztag parancsnoka. Wohl Zoltán szekus őrnagy ezúttal is maga kérte, hogy részt vehessen a kivégzésen.
Nem csak az olvasónak, a történésznek is szembetűnik: a román kommunista hatalom gondosan vigyázott arra, hogy a kivégzésekre román–magyar–szász – Temesváron sváb – „koprodukcióban” kerüljön sor, mindezzel táptalajt biztosítva a nacionalista román sajtóban 1990-től napjainkig burjánzó feltételezésnek, miszerint a legsúlyosabb atrocitásokat nem is román, hanem magyar, zsidó, szász, szerb származású szekusok követték el. Marius Oprea kiváló történész, a Securitate történetének legjobb ismerője A rossz banalitása. A Securitate egyfajta története az 1949–1989 közötti dokumentumokban (Banalitatea răului. O istorie a Securității în documente, 1949–1989) című, a jászvásári Polirom Könyvkiadó gondozásában 2002-ben megjelent impozáns kötetében egyértelműen összegzi: a román kommunista hatalom nagyon vigyázott arra, hogy a magyar szekus tisztek, operatív tisztek aránya ne haladja meg a hat-hét százalékot, a romániai magyarságnak a hivatalos népszámlálásokon véglegesített arányát. A magyarnak született szekus tisztek teljes mértékben azonosultak a román mentalitással, románul gondolkodtak, gyerekeiket román iskolába járatták, románabbak voltak a románoknál.
A Szoboszlay-per abban is különbözik a hasonló koncepciós perektől, hogy az elítéltek közül a legtöbben a börtönben – a kínzások és az embertelen viszonyok miatt – veszítették életüket.
A háromszéki Szörcsén 1890. szeptember 17-én született, a per során tíz év fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt, Torján lakó módos gazdálkodó, Szörcsey Elek (1956. október 26-án a torjai plébánián találkozott Szoboszlay Aladárral és báró Huszár Józseffel, s 200 lejjel támogatta a szervezkedési kísérletet) a Securitate börtöné­ben hunyt el néhány nappal a temesvári Május 1. munkásklubban lezajlott utolsó tárgyalás és az 1958. május 30-i ítélethirdetés után. Ma sem tudni, hol hantolták el. A 22 év kényszermunkára ítélt Karácsony István minorita szerzetest – 1908. július 10-én született Aradon, 1957. december 24-i letartóztatásakor esztelneki plébános – 1963. november 9-én a Duna-deltában, kukoricatörés közben érte a halál. Ráduly Géza életfogytiglani kényszermunkára ítélt gelencei plébános paptestvére és rabtársa karjai közé rogyott: halálát, valószínű, szívinfarktus okozta. 1963-ra már annyira „javult” a politikai elítéltek sorsa, hogy az elhunyt minorita szerzetes holttestét egy hevenyészett koporsóba helyezték, nevét a koporsóban egy lemezre és a bakancsára is ráírták. A nemrég, 95 éves korában elhunyt, szintén életfogytiglani kényszermunkára ítélt Ferencz Béla Ervin Ferenc-rendi szerzetes, 1990 után a gyergyószárhegyi ferences kolostor házfőnöke 1966-ban belügyminisztériumi engedéllyel és a rokonok segítségével próbálta exhumáltatni, azonosítani rendtársa földi maradványait, a próbálkozás azonban – akárcsak a későbbiek is – sikertelen volt. A feljelentés elmulasztásáért hat év fegyházbüntetésre ítélt, a Hunyad vármegyei Fehérvízen 1887. február 12-én született aradi nyugdíjas ügyvéd, Pietsch Béla 1958. november 26-án hunyt el a hírhedt galaci börtönben. Ő volt a Szoboszlay-csoport harmadik, börtönben meghalt elítéltje. A tíz kivégzettel együtt a pernek így lett tizenhárom áldozata.
Pietsch Béla fia, Pietsch Miklós – 1934. augusztus 23-án született Aradon – szintén a per egyik áldozata. Az egyetemes jogtörténetben is egyedülálló, hírhedt 1950/199-es számú törvényerejű rendelet 1. szakaszának c pontja 4. és 7. szakasza – a gondolatot is ugyanúgy büntették, mint az elkövetett bűntényt –, valamint a Btk. 25. szakasza előírásai alapján tizenkét év börtönbüntetéssel sújtották. A vád szerint: a magyar forradalom és szabadságharc leverése után Szoboszlay Aladár és báró Huszár József 1957 telén azért kereste fel Pietsch Miklóst, a temesvári Műegyetem V. éves hallgatóját (aki 1956. október 30-án részt vett a temesvári ortodox katedrális előtt a diákság és a karhatalom közötti összecsapásban, majd a kisbecskereki szovjet laktanyában tartották fogva), hogy Nyugaton élő nagybátyja révén „imperialista államokkal”, az „imperialista kémközpontokkal” vegyék fel a kapcsolatot. Koholt vádak alapján az apát és a fiát is elítélték. 1964-ben az 1964/411-es számú államtanácsi rendelettel szabadult, akárcsak rabtársai.
Azért fontos ez az utóbbi információ, mert a magyar és a román történetírásban is 1964. évi közkegyelemről, az összes politikai fogoly szabadulásáról írnak és cikkeznek.
Románia azon államok közé tartozik, ahol nem volt közkegyelem: az Amerikai Egyesült Államok nyomására kihirdették az említett rendeletet, bezárták a megsemmisítő munkatáborokat, szabadon engedték a politikai foglyok nagy részét. Jogi csűrés-csavarással a büntetés le nem töltött részét elengedték, ez volt a szégyenteljes „grațiere”.
Pietsch Miklós szabadulása után Aradon és Topánfalván dolgozott kétkezi munkásként. 1968-ban Kolozsváron építészmérnöki diplomát szerzett, dolgozott Aradon és Sepsiszentgyörgyön is, majd 1976-ban kitelepült a Német Szövetségi Köztársaságba, Heidelbergbe. 1995-ben publikálta az Aradiak című regényét, utalva arra is, hogy a Szoboszlay-féle szervezkedés valódi központja Arad volt, a mozgalom elsőrendű vádlottja szerint Arad lett volna a román–magyar konföderáció fővárosa. Pietsch Miklós másik regénye, a Bogáncsszedők 1996-ban jelent meg. Mindkét művében az aradi, galaci és szamosújvári börtönben szerzett, „egész életre szóló élményeiről” írt.
Miközben a szörnydiktátor, Nicolae Ceaușescu külföldön azzal kérkedett, hogy Romániában nincsenek politikai elítéltek, a börtönök tele voltak politikai foglyokkal. A jog megcsúfolását jelentette, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért még 1965-ben és 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat. Horváth Ágostont, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum – a volt Református Kollégium – tanárát 1965. szeptember 6-án tartóztatták le. A Magyar Autonóm Tartomány Katonai Ügyészsége vádirata alapján a Btk. 209. szakasza 2. pontja a) betűje előírásaira hivatkozva – Fekete László vádlott-társával együtt – „a társadalmi rend elleni szervezkedés” vádjával ítélték két év börtönbüntetésre. 1990 elején Horváth Ágostonnal készítettem az első életútinterjúk egyikét volt politikai elítéltekkel.
A nagyenyedi börtönben Horváth Ágoston együtt raboskodott a tizenkét év börtönbüntetésre ítélt Török Józseffel, 1990-től a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki fiókjának elnökével. Abban a perben tizenkét galócási és környékbeli magyart ítéltek el három és tizenkét év közötti börtönbüntetésre, mert magyarországi rokonlátogatásuk során olyan magyar állampolgárokkal találkoztak, beszélgettek, akik részt vettek az 1956-os magyar forradalomban és szabadságharcban. A vád szerint „a tőlük kapott feladatok végrehajtására hozták létre ellenforradalmi felforgató szervezetüket”.
Török Józsefet – Salamáson született 1944. január 10-én – 1965. november 15-én tartóztatták le, amikor sikeresen felvételizett a Bukaresti Műegyetem elektromechanikai karára. 1965. november 12-e és december 28-a között a per másik tizenegy tagját tartóztatták le. Jó részük a galócási faipari kombinát munkása volt. A marosvásárhelyi Securitatén vallatták őket, perükben a Bukaresti Katonai Törvényszék 1966. május 14-én hirdetett jogerős ítéletet: az elsőrendű vádlottat, Török Józsefet és testvérét, Török Istvánt – 1939. július 29-én született Salamáson – 12–12 év börtönbüntetésre ítélték, Csatlós Jenőt és Francz Károlyt 8–8, Zakariás Dezsőt 7, Bajkó Istvánt 6, Gegő Bélát 5, Mózes Károlyt 4, Halász Józsefet, Mezey Árpádot és Honpolth Ferencet 3–3 év börtönbüntetéssel sújtották. Mindannyian a nagyenyedi börtön „politikai részlegén” raboskodtak. Török István 1974. november 12-én, Török József 1974. november 14-én szabadult. Török József sohasem térhetett vissza a bukaresti Műegyetemre.
A tizenkét kötetesre tervezett 1956 erdélyi mártírjai sorozatom leendő nyolcadik kötete azért különleges, mert kitűnik: Török Józsefék perében Magyarországon magyar állampolgárok gátlástalanul és szemérmetlenül vallottak erdélyi sorstársaik ellen. Ugyanez történt az érmihályfalvi csoport perében, ahol 31 személyt ítéltek el, közülük kettőt halálra. A magyar állambiztonsági tisztek által vallatottak azt hitték, a saját bőrüket védve hetet-havat összehordhatnak. A magyar állambiztonsági szervek a tanúvallomásokat átküldték a Securitaténak, ahol románra fordították s a koncepciós perek forgatókönyve szerint használták azokat súlyosbító körülményként a vádlottak ellenében.
Bármilyen volt a román–magyar viszony, 1944 után a román és magyar titkosszolgálatok, állambiztonsági szervek együttműködtek „a szocialista rendszer ellenségeinek”, az „osztályellenség”, a „belső ellenzék” felszámolásában, akár likvidálásában.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 336
szavazógép
2018-10-24: Magazin - :

Az Örök tél lett Európa legjobb tévéfilmje

Szász Attila Örök tél című alkotása nyerte a legjobb európai tévéfilmnek járó díjat a Prix Europa filmes és tévés seregszemlén Berlinben. Mint Köbli Norbert forgatókönyvíró Facebook-oldalán fogalmazott, az Örök tél ZDF-es, BBC-s, RAI-os filmek között lett a legjobb. Az alkotók nevében Gera Marina, a film főszereplője vette át a díjat pénteken.
2018-10-24: Pénz, piac, vállalkozás - :

Az adat az új nyersarany (Digitális Székelyföld)

A digitális világtérkép és Erdély különböző pontjairól érkeztek és jelentkeztek be elismert szakemberek, felső vezetők és kutatók a Digitális Székelyföld Konferencia hatodik kiadására, amelynek október 17–19. között Székelyudvarhely adott otthont. A konferenciát az interneten élőben is követhették az érdeklődők, fő témája a kibervédelem és az adatbiztonság volt. A szervezők bejelentették: jövőre is székelyföldi városba látogat a konferencia, ezúttal új formában.