A Cantus Firmus Vegyes Kar által előadott Szózattal kezdődött az ’56-os emlékünnepség, ezt követően Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője szólt az egybegyűltekhez. Beszédét Bibó István idézetére építve kiemelte, a szabadságvágy mindenkor meghatározta az emberiség életét, és legtöbbször véráldozat kellett ahhoz, hogy diadalmaskodjon, hiszen a zsarnokság, az elnyomó hatalom mindig másképpen látja a szabadságot: azt csupán hatalmi önkényének szabadságaként képes értelmezni.

Ezért hát a szabadságot nem elegendő kivívni – folyamatosan védeni is kell, mert abban a pillanatban, ahogy elkezdődik a szabadság csorbítása, újra felüti fejét a félelem. „Ma már tudjuk: a félelem újra itt jár köztünk. Félünk, hogy vajon épp melyik iskolánkat veszik el, félünk, hogy vajon kit visznek el, félünk, hogy vajon melyik feliratot, szimbólumunkat távolíttatják el, félünk, hogy vajon melyik köztéri szobrunkat gyalázzák meg. Mert mindaddig, amíg ezek minden következmény nélkül megtörténnek, félelemben élünk, még akkor is, ha ez nem látszik, ha folyamatosan és bátran hangot adunk tiltakozásunknak” – állapította meg Brendus Réka.

Felidézve a közelmúlt magyarságellenes történéseit úgy vélte: a hatalom nem a szabadság, nem az emberi jogok és nem a méltóság védelmezője és biztosítója, ezért hát adódik a kérdés: „tudunk-e még pesti srácok lenni, és ha tudunk is, akkor vagyunk-e elegen olyan, mai pesti srácok, akik a félelem megszüntetésével elgördítik az akadályokat emberiségünk legfőbb értéke, a szabadság útja elől?” Felidézve az erdélyi „pesti srácok” szabadságküzdelmét, végül arra szólította fel az ünneplő közösséget, hajtsanak főt mindazok előtt, akik fellázadtak a félelem ellen, akik álmodni tudtak, álmodni mertek, és álmaikért szembeszálltak a tankokkal is. „Mert ne feledjük: ők tanítottak meg szabadon választani jó és rossz között, ők tanítottak meg arra, hogy jogunk van bátornak, igaznak, őszintének, becsületesnek lenni. Megtanították, hogy a szabadság ára sokszor igen nagy lehet, de magas ára ellenére is mindig könnyebb bocsánatot kérni, mint engedélyt”, szögezte le, azzal zárva beszédét: ne engedjünk szabadságunkból, igazunkból, álmainkból.

A Magyar Férfidalárda előadását követően Sorbán Boglárka ifjúsági szónok osztotta meg gondolatait. Kijelentette, a szabadság vágya a legfontosabb érzés, korlátozni, megfosztani e jogtól az ember megalázásához vezet. Hozzátette, a fiatalságon múlik a magyarság, a székelység jövője, feladatuk éltetni és őrizni hagyományainkat, de nem elég ezt csak a szavak szintjén megtenni: ha büszkék magyarságukra, azt tettekkel is igazolniuk kell. A Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjainak előadását követően – kiemelkedően megható volt Elek Ágota szavalata – Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Kovászna megyei elnöke szólt az egybegyűltekhez, emlékezésre és emlékeztetésre szólítva, beszédének végén pedig összefogásra kérte az erdélyi magyarságot kisebbségi jogaink kivívásáért. Az ünnepség első része Dénes Katinka, a vártemplomi gyülekezet református lelkipásztora imájával, himnuszaink eléneklésével, és az ’56-os emlékmű megkoszorúzásával zárult.

Az október 23-i ünnepségek hagyományához híven a közönség a cserkészek vezetésével fáklyás menetben vonult át az Erzsébet parkba, ahol a kommunizmus áldozatainak emlékére állított monumentális kopjafánál a Cantus Firmus Vegyes Kar előadását követően főtisztelendő Dávid György plébános mondott áldást, majd itt is koszorúzással zárult a rendezvény.