Mindig hazakívánkozott, és végül haza is jött megpihenni szülőfaluja, Kálnok temetőjébe. Bedő Albert közösségért élő emberként vállalta magyar népének szolgálatát. Már otthonról, a családból magával vitte azt a hitet, hogy az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született. „A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége” – vallotta Tamási Áronnal.
Szakmai tevékenysége kezdetétől a magyar erdészeti szaknyelv és szakirodalom kimunkálásán fáradozott. Beemelte a szakmába és országos közhasználatra bocsátotta Székelyföld és más tájak erdővel, erdészettel kapcsolatos népi kifejezéseit. Az erdészeti szakma fő motorja ebben az időben az Országos Erdészeti Egyesület volt, Bedő Albert egyesületi vagy hivatali tevékenysége pedig az egyesület szinte minden eredményéhez hozzájárult. Közreműködött az első modern polgári erdőtörvény megalkotásában és végrehajtásának előkészítésében. A törvény bevezette az üzemterv szerinti gazdálkodást és az erdőfelügyelet megszervezését; ezeket ma is alkalmazzák. Meghatározó szerepe volt az állami erdészképzés megszervezésében. Az ő nevéhez fűződnek az Ásotthalmon (1883), a temesvári Vadászerdőn (1885), Liptóújváron (1886) és Görgényszentimrén (1893) létrehozott szakiskolák. Erdő-őr című könyvéből generációk tanultak. Az Országos Erdészeti Egyesület (Budapesten az Alkotmány utcában felépített és 1886-ban birtokba vett) háromemeletes székháza, az első magyar erdészeti közgyűjtemény (múzeum) létrehozása is az ő közreműködésével létesült. Szakkönyvtárát is ennek az intézménynek adományozta.
Bedő Albert írásaiban – amelyek az Erdészeti Lapokban jelentek meg – a magyar erdészetet fenyegető veszélyekre is emlékeztet: arra, hogy az egyéni érdekek túlzott szolgálata a közérdek kárára megy. Figyelmeztetése ma is érvényes: „Mivel erőnk és hatalmunk nincs olyan erős, mint az, amelyikkel a nemzeti és gazdasági létünk örökös küzdelmét vívjuk, nem marad más számunkra, mint nem lankadó eréllyel és kitartással a köz- és magánéletnek körében hazánk javára szolgáljunk, nem feledkezvén meg, hogy az egyetértés és az összetartás hiányából keletkezett a mohácsi vész is.”
1918. október 20-án bekövetkezett halálakor az Országos Erdészeti Egyesület búcsúztatta. Végakaratának megfelelően hazaszállították Kálnokra az unitárius temetőbe, ahol édesanyja, leánykori nevén Jancsó Anna hamvai közelében hantolták el. A több évszázados öreg tölgyfák között levő sírjára állított kopjafa, a kőröspataki szülői házra nemrég elhelyezett emléktábla bizonyítja, hogy Bedő Albert szelleme közöttünk maradt. Hitvallása mindannyiunk számára útmutatás:
„Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással!”
Zsigmond Sándor
ügyvezető elnök, Bedő Albert
Emlékházért Egyesület
