Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Bemutató a Tamási Áron SzínházbanKék álom a valóságról

2018. október 27., szombat, Színház az egész világ

Jó, ha az ember úgy ül be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Radu Afrim által rendezett Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél című előadására, hogy tudja: nem Molnár Ferenc Üvegcipő című darabjának adaptációját látja, mert különben megbotránkozhat azon, hogy mennyire ki lehet vetkőztetni önmagából egy drámaszöveget. Ha azonban csak arra kíváncsi, hogy vajon sikerül-e ezúttal is újat, eredetit alkotnia a rendezőnek, hogy a szentgyörgyi társulat hogyan tud közös hangot találni ezzel a szürreális képekben fogalmazó színházi fenegyerekkel, akkor kellemes meglepetésben lehet része. És előbb-utóbb arra is rájön, hogy bizony nem is áll olyan távol ez az előadás az Üvegcipőtől.

  • Fotók: Barabás Zsolt
    Fotók: Barabás Zsolt

Az első jelenetek alatt csak kapkodjuk a fejünket, hogy kik ezek a különös hivatalnokok és mit akarnak, de már érezzük, hogy friss színházi energiáktól lüktető produkcióval bizsergeti érzékszerveinket az alkotócsapat. Később megjelennek a Molnár-darabból ismert szereplők is, de ilyen kontextusban nem hiányoljuk az eredeti szöveget, sokkal jobban érdekel, hogy miként tudja színpadra idézni a rendező hétköznapjaink valóságát, a divat és a szórakoztatóipar haszonélvezőit és kiszolgáltatottjait, a politikum és a hatalmi rendszerek működésének visszásságait, a prostitúció és szexuális magatartásformák színes kavalkádját, és ennek az egész, álarcok mögé bújtatott vidám őrületnek a dekadenciá­ját. Úgy szippant be Afrim világa, hogy észre sem vesszük, hogyan kerültünk bele.

Nem gondosan előkészített, kitalált, mély, magvas példázatok hangzanak el a színpadon, hanem poén poén hátán a művészet cifra köntösébe burkoltan. A szereplők egy különös köztes létállapotban jelennek meg, melyben összemosódnak a határok a játék jelene, korunk tükrözése, a Molnár-történetfoszlányok és az ezekkel való ötletes játékok, párbeszédek között. Sőt, olykor a színészek magánélete is beépül a produkcióba, de nincsenek belterjes információk, a néző pontosan ért minden poént. A Szent Feromon Rádió homoszexuális szerkesztőjét például Kónya-Ütő Bencének hívják, aki mindig felkapja a fejét, ha a Bora szó elhangzik a színpadon, miután az előadás elején elmondja, hogy tizenkét éves korában szerelmes volt Kis Borába a VII. B-ből...

Csak kapkodjuk a fejünket, hogy hogyan fér bele az előadásba ennyi játékosság, leleményesség, próbáljuk megfejteni, hogy miért lesz Lilikéből, azaz Jánoskából zabigyerek, Siposból az Ikea bútortervező dizájnere, Császár miért drogfüggő, és miért ikertestvére Roticsnénak... Egy ideig zavarban vagyunk a miértekkel, de látván, hogy az előadás játszi könnyedséggel bírja ezt a rengeteg különféle információt, elfogadjuk a játékszabályokat, és nevetünk azon, hogy a bordélyházban Lars von Trier-filmekről vitatkoznak az örömlányok, hogy Adél panziójában egy zen mester is lakik, hogy a bordélyház tulajdonosa lelövi a műsorvezetőt a zene miatt, de ő nemsokára feláll, és folytatja az előadást. A zabigyerek pedig így panaszkodik: „Miért nincs egy könyv sem ebben a panzióban? Elegem van a 2016-os Ikea-katalógusból. El akarom olvasni A Pál utcai fiúkat... Én is meg akarok halni tüdőgyulladásban, és apukám, bárki is legyen az, megkeres majd a temetőben...”

A művészi szabadság végtelen dimenziói nyílnak meg a produkcióban, mintha egy inspirációbomba robbant volna fel a színpadon, azt dübörögve felénk, hogy örülhetünk, mert határtalan az emberi kreativitás. Alkotni lenne kedvünk, új energiákkal nekiugrani a világnak...

Ha alaposabban megvizsgáljuk az alaptörténetet, rá kell jönnünk, hogy nem véletlenül kanyarodott ebbe az irányba az előadás. A századforduló férfi-nő viszonyrendszere, annak körülményességével, prüdériájával vagy az Üvegcipő második felvonásának végtelen hosszúra nyúló bevezetője a lakodalmas menü felsorolásával és a kockacukor problémájával, melyet elzárnak a cseléd elől, ma már nevetségesen semmitmondó témák, nem véletlen, hogy Afrim könnyedén elengedi ezeket, helyükbe pedig behozza az Ikeát, a kokaint szívó Pull & Bear-eladót, az örömlányokat, a házasságra készülő leszbikus párt, a szologámot...

 

 

A rengeteg ötlet ellenére, vagy tán épp azért, az előadás végére egy kissé kimerült a produkció, úgy éreztük, mintha csak véletlenszerűen vetődnének fel újabb témák, mintha semmit sem állítana határozottan a rendező. A forma persze nagyszerűen működött itt is, jól hangsúlyozták, ellenpontozták egymást a jelenetek, de a tartalom túl szertelen volt, bizonytalanná váltunk afelől, hogy mit is képvisel összességében a produkció. A rendező olykor világokat mozgatott, de mielőtt megértettük volna, hogy miért teszi, olyan érzésünk támadt, mintha csak a szemünk káprázott volna egy pillanatra. Úgy szövődtek az újabb és újabb helyzetek, ahogy a nagy regények fejezetei szoktak, ahol az éppen íródó szöveg alakítja a múltbeli történéseket is, a már elkészült részeket utólag nem írja át a szerző. Egy idő után kíváncsian figyeltük, vajon le tud-e úgy zárulni a poénáradat, hogy kereknek érezzük a produkciót.

Afrim végül íróként oldotta meg ezt a kérdést, és ezzel ismét lenyűgözött bennünket, Kali Ágnes dramaturg segítségével: Sipos beköltözik Adéllal egy makett-házba, de egy napon elmegy egy nemzetközi dizájnkongresszus­ra, ahonnan soha többé nem tér vissza. Két nappal sohatöbbé után Irma kimegy az udvarra, és kék papírvízzel addig mossa magát a medencében, amíg láthatatlanná válik, utána pedig beáll örömlánynak. Így senki sem láthatja, csak a zabigyerek. Hol volt, hol nem volt egy kék álom a valóságról, amit egy magányos fiúcska mesélt valahol valakinek...

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 432
szavazógép
2018-10-27: Emlékezet - :

IIllyés Elemér: Erdély változása / 25. (Az együttélés lehetőségei a párizsi békeszerződés után)

A korlátozó intézkedések miatt eddig sem bontakozhatott ki szabadon a nemzetiségi tudományos kutatás; az 1971-es dekrétum s az ezt módosító 1974-es törvény azonban az eddigi lehetőségeket még inkább leszűkíti. Az erdélyi magyar és szász városok irattárai, kézirattárai és könyvtárai felbecsülhetetlen értékű magyar, német, latin, ószláv és ógörög nyelvű dokumentumokat tartalmaznak, tudományos feldolgozásuk nélkül elképzelhetetlen az erdélyi történetírás.
2018-10-27: Színház az egész világ - Nagy B. Sándor:

Akik mindenre készek (Bemutató a Kézdivásárhelyi Városi Színházban)

Amiképpen Radu Afrim előadását erőteljes évadindítónak éreztük Sepsiszentgyörgyön, ugyanúgy nagyon fontos produkcióval nyitotta új évadát a Kézdivásárhelyi Városi Színház is, melyet Jordi Galcerán A Grönholm-módszer című darabjából Barabás Árpád rendezett. A székelyudvarhelyi színháztól érkezett színész-rendező korábbi kézdivásárhelyi munkája, a Művészet már jelezhette számunkra, hogy ez az előadás sem lesz érdektelen, mégsem gondoltuk volna, hogy újra ennyire meglephet bennünket ez a kis társulat.