Az együttélés lehetőségeiIIllyés Elemér: Erdély változása / 26.

2018. november 10., szombat, História
A párizsi békeszerződés után
Az 1974-es pártprogramnak az a kitétele, hogy „a nemzet és nemzetiség hosszú életű ugyan, de a kommunizmusban felolvad”, talán legjobban érzékelteti a homogenizálási folyamatot. A romániai magyar nemzetiségi politika mai megfogalmazásának a fogyatékosságán – s emiatt gyakran megtévesztő jellegén –, nem utolsósorban a jó szándék hiányán múlik a kérdések gyakorlati megoldása. Nem nagyon lehet sztereotip fogalmakkal és politikai közhellyé vált frazeológiával a problémák mélyére hatolni. Az elmélet és a gyakorlat között egyre nagyobb szakadék tátong.
  • Kádár János
    Kádár János
Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy a szocialista politikai gyakorlatban a nemzetiség fogalma – a sztálini nemzet-nemzetiségi koncepciótól eltérően – új értelmet nyert, másrészt ismeretes, hogy a problémák megoldása – elsősorban magyar–román viszonylatban semmilyen sikerrel sem járt, sőt, egy év óta feszültebbé vált a helyzet a két ország között. Magyarország és Románia között ritkán voltak és vannak úgynevezett baráti látogatások, a Romániában élő magyar nemzeti kisebbség helyzetére vonatkozóan nincsen semmiféle magyar–román egyezmény.
1956 novemberében és 1957 januárjában, a romániai magyarság legszorongatottabb helyzetében, Gheorghiu-Dej akkori párttitkár és Chivu Stoica miniszterelnök vezetésével román küldöttség érkezett Budapestre azzal a feladattal, hogy a magyar kormány képviselőjétől, Kádár Jánostól Erdélyre vonatkozóan lemondási nyilatkozatot kapjanak. Kétségtelen, hogy a román kívánalmak mögött – az 1956-os események miatt – a Szovjetunió állt. Kádár az 1958. január 27-i nemzetgyűlésen elhangzott beszédében ki is jelentette, hogy „a Magyar Népköztársaság sem területi, sem más igényeket nem támaszt más országokkal szemben”. Egy hónappal később, februárban tett romániai látogatása alkalmával megerősítette irredentaellenes álláspontját: „Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben”.
Először a hatvanas évek közepén bírálja a magyar kormány hivatalosan is Románia külpolitikáját, mint például Komócsin Zoltán cikke a moszkvai Pravda 1966. szeptember 16-i számában vagy Kádár János beszéde, melyet a Népszabadság 1966. október 8-i és 29-i száma közölt.
Ugyancsak a Népszabadság 1966. július 2-i száma közölte Kádár János interjúját, melyben a trianoni békeszerződést imperialista diktátumnak nevezte, amely „Magyarországot megfosztotta területeitől”.
Nyugati újságírók szintén közölték magyar vezetőszemélyiségek nem hivatalos véleményét a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatban.
Maga a kisebbségi kérdés azonban Magyarország és Románia között a kelet-európai kommunista rezsim fennállása óta először 1971 nyarán került nyilvánosságra, amikor – röviddel Ceaușescu kínai látogatása után – Komócsin Zoltán magyar politbürótag kijelentette, hogy „Magyarországot érdekli a Romániában élő nemzeti kisebbség sorsa”.
 
Paul Niculescu-Mizil
 
Komócsin nyilatkozatát Paul Niculescu-Mizil Románia belső ügyeibe való beavatkozásnak minősíti. Kis idővel ezután a magyar sajtó az erdélyi kérdést burkoltan a dél-tiroli helyzettel hasonlította össze. Legutóbb Kádár János helsinki beszédében voltak utalások a romániai magyar kisebbség helyzetére.
Valahányszor a magyar sajtó a romániai kisebbségpolitikát bírálja, élesen reagál a román kormány, s az ország ügyeibe való beavatkozásra hivatkozik. Legtöbbször a magyar kisebbség soraiból kell valakinek válaszolnia a vádaskodásokra.
 Magyarország viszonya a romániai magyar kisebbséghez inkább a Szovjetunió reflexeit tükrözi, semmint a magyar kormány magatartását Bukaresttel szemben. Szovjet jóváhagyás nélkül a magyar kormány nem vetheti fel a romániai magyarság problémáját.
Amíg a két világháború között élénk szellemi csere alakult ki Magyarország és Románia között, s a két ország polgárai szabadon utazhattak egymáshoz, a második világháború után teljes elzárkózás következett. Minden anyagi és erkölcsi támogatás megszűnt, s a kisebbségbe szakadt romániai magyarságot kulturális, gazdasági és politikai harcaiban nem támogatta többé a magyar kormány. Érdemes megemlíteni olyan elemi tényt is, hogy például a legnagyobb magyar nyelvű romániai napilapnak, az Előrének nincs budapesti tudósítója.
Már a kezdet kezdetén, a békeszerződés aláírása előtt súlyos büntetéseket alkalmazott a román kormány azok ellen, akik valamilyen magyar ügy támogatására, például az új magyar egyetem megszervezésére pénzsegélyt fogadtak el a magyar kormánytól. Ma már belügynek tekinti a román kormány a nemzetiségi ügyet, amelybe legkevésbé Magyarország avatkozhat bele. A Szovjetunió  nemzeti kisebbségekkel szemben alkalmazott homogenizálási politikája kedvező visszhangra talál Romániában.
A sikertelen kísérletezések azt mutatják, hogy a nemzetiségi problémát nem lehet önkényesen, de főként nem elszigetelt jelenségként kezelni, csakis európai távlatokban, világméretekben, amelyekkel szervesen összefügg. Ehhez elsősorban arra lenne szükség, hogy a nacionalista-állami koncepciót az európai föderatív állami eszme váltsa fel. Egy európai önigazgató társadalomban a közös érdekeknek a nemzeti szempontú érdekek fölé kell emelkedniük, a nemzeti-nacionalista szemléletet az európai, nemzetek fölötti eszmének kell felváltania. A politikai államhatárok megszűnésével, illetve az etnikai határokkal való összhangba hozatalával megszűnne, vagy legalábbis veszítene súlyából, a mindinkább újabb válságokba sodródó nemzeti-kisebbségi kérdés.
A szocialista felfogástól ugyancsak nem idegen a politikai államhatárok fellazulása és a nyelvi-etnikai határok kialakításának terve, főként amióta bebizonyosodott, hogy Kelet-Közép-Európában a szocializmus fennállása óta bizonyos mértékben még bonyolultabbá vált a nemzeti kisebbségek kérdése.
Egy európai szintű koncepció távolról sem jelentené a saját nemzet feladását, a sajátos kultúra és hagyományok elmosódását. A nemzeti és európai patriotizmus nem zárja ki egymást, viszont a nacionalizmus, mely már természeténél fogva offenzív tartalmú, továbbra is legveszélyesebb kerékkötője marad az egyetemes európai gondolatnak. A soknemzetiségű államokban csakis területi autonómiával, önkormányzati alapon lehetne megteremteni az ideális átmeneti állapotot az európai unió felé. S itt kezdődik tulajdonképpen a nemzeti kisebbségek sokat hangoztatott, kölcsönös tiszteleten és megismerésen alapuló, nemzetek közötti „híd szerepe”.
Egy európai unióban olyan vegyes lakosságú vagy vitatott területek, mint Erdély, Írország, Dél-Tirol vagy legújabban Ciprus, a nemzetek közötti összekötő hídként szolgálhatnának. Erdélyt éppen többnemzetiségű volta, sokszínűsége és egykori önálló történelmi múltja determinálná erre a szerepre s az együttélés formájának és lehetőségének a megtalálására. Sajnos, a „híd szerepet” tudatosan elzárja a jelenlegi román nemzetiségpolitika.
A román állam keretei között élő magyar nemzeti kisebbség a történelem képződménye, melyet faji eredete és anyanyelve a magyar nemzethez, szellemi javai és történelmi múltja az egyetemes magyar nemzeti kultúrához köt. Jövője elsősorban azoktól a gazdasági, társadalmi, szellemi és politikai tényezőktől függ, amelyek a többségi nemzet, a román nép létét is meghatározzák, fennmaradását pedig saját szellemi és biológiai életereje biztosítja. Mai életformája döntő hatással lesz majd léte további alakulására az eljövendő évtizedekben.
1976
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 335
szavazógép
2018-11-09: Közélet - Farcádi Botond:

Most személyesen is tehetünk az autonómiáért (Izsák Balázs a székely nagygyűlésen való részvételre buzdít)

A Sepsiszentgyörgyön jövő vasárnap, november 18-án 13 órakor kezdődő székely nagygyűlés azért fontos, hogy a tömegrendezvény megadja a súlyát annak az autonómiaigénynek, amit a közösség vezetői politikai és diplomáciai eszközökkel Bukarestben vagy Brüsszelben, Strasbourg-ban, Genfben, New Yorkban képviselnek – jelentette ki Izsák Balázs. A Székely Nemzeti Tanács elnöke pénteki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján arra biztatott mindenkit, vegyenek részt az eseményen, hiszen az egy olyan alkalom, amikor mindenki személyesen is tehet valamit a közösségért, az autonómiáért.
2018-11-10: Kiscimbora - :

Benedek Elek: Az aranyhal

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl... Megálljatok csak, nem jól kezdettem... Hát: volt egyszer egy király. Magyar király volt az, mert Budán lakott. Melyik volt, nem tudom, elég az, hogy egyszer ez a király az Óperenciás-tengeren túl járt háborúba, s amikor onnét visszaindult, a tengerben meglátott egy aranyhalacskát.