Már eleve az megdöbbentő, hogy külön törvényt kell elfogadni arról, hogy a kormány, illetve annak minisztériumai elvégezzék a munkájukat. A sztrádaépítés ugyanis nem a törvényhozók feladata, a parlamenti többség által adott és fenntartott kormány számonkérése annál inkább. Ez azonban rendre elmarad, pedig igazán nagy mulasztások vannak még a saját ígéreteikhez képest is. Az egyik legfájóbb az egészségügy helyzete, amely sehogy sem akar javulni, és most már a szociáldemokraták is csak három regionális kórházról beszélnek a pár éve hangoztatott nyolc helyett – de azok sincsenek sehol. Az iskolák feljavítása legalább itt-ott elindult (habár e téren is csak tervezett, esetleg megkezdett munkálatokról tud beszámolni a kormány, és a lényegnek – az oktatási folyamat és a tananyag korszerűsítésének – még szándékszinten sem futottak neki), más beruházások pedig egyszerűen nincsenek. Az utaknak még a karbantartása is gondot okoz, a bővítés pedig már lassan a vágyálmok kategóriájába tartozik, és nem azért, mert nincs pénz.

Dühítő és elképesztő, hogy a kormány veszni hagyja azokat a hatalmas és vissza nem térítendő uniós támogatásokat, amelyekből kórházakat, autópályákat, fővárosi körgyűrűt és metróvonalat lehetne építeni. Még magyarázatot sem adnak arra, hogy miért nem végzi a dolgát Rovana Plumb európai alapokért felelős miniszter, és hogy miért erőltetik a köz- és magánszféra közti partnerségeket. Persze, értjük mi: az uniós pályázatokon dolgozni kell, és a pénzek felhasználását sokkal jobban ellenőrzik. De akkor miért tartjuk a kormányt, ha képtelen egy pályázatot összeállítani? És ha van rá törvény, ügyesebb lesz?

A hangzatosan Egyesülés autópályának nevezett út megépítésére vonatkozó törvény egyébként nyitva hagyja a finanszírozás kérdését, de megemlíti a magánszféra bevonását. Ezzel a kormány mentesülne a munka alól, csakhogy a magánberuházással épült autópályák használatát igen drágán fizetik meg a rajta utazók, akiknek zöme nem rendelkezik a román politikusi réteg pofátlanul magas jövedelmével. Ráadásul a magáncégek nem is törik le a szállításügyi minisztérium kilincsét, a Ploieşti–Brassó autópálya versenytárgyalása már négyszer hasalt el az érdeklődők hiánya miatt. Nem halad a Piteşti–Nagyszeben sztráda ügye sem, a Lugos–Déva legalább három évet késik, a 2012-re ígért észak-erdélyi pálya Marosvásárhely–Brassó szakaszáról pedig egyetlen szó sem esett már évek óta.

Kellene egy törvény az ígéretek betartására is...