Tegnap, Márton napján nem mindennapos esemény helyszíne volt Lemhény község, ahol a névtelen és ismert hősök – akik életüket adták a hazájukért és a szabadságért – előtt hajtott fejet és rótta le tiszteletét a Vitézi Rend háromszéki törzsének állománya, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki huszárbandériuma, illetve a 15-ös székely határőr gyalogezred és a 24-es Határvadász Hagyományőrző Csoport tagjai. A megemlékezést az alsólemhényi vitéz Lukács Botond kezdeményezte.
A rendezvény a felsőlemhényi római katolikus templomban Kopácsi Ferenc plébános által celebrált ünnepi szentmisével kezdődött. Hagyományőrzők és helybeliek közösen imádkoztak a hősökért, majd a világháborús emlékműhöz vonultak. A zalánpataki vitéz Préda Barna második világháborús honvéd egyenruhában szólt az egybegyűltekhez, beszédét Wass Albert szavaival indítva.
Emlékeztetett arra, hogy Lemhény mindig is derekasan kivette részét a harcokból akárhányszor a hazának szüksége volt hős fiakra, hiszen az emlékmű tanúsága szerint is nagyon sok a lemhényi hősi halott. Őt követően vitéz Kelemen Tibor, a Vitézi Rend háromszéki törzskapitánya és vitéz Kádár László hagyományőrző huszár alezredes tartott ünnepi beszédet. A jelenlevők együtt mondtak imát a hősi halottakért Kopácsi Ferenc plébánossal, majd a koszorúzást követően elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
A Kádár Erzsébet által gondozott, 1944 szeptemberében hősi halált halt ismeretlen csíki honvéd sírjánál imát mondott Kopácsi Ferenc plébános, majd koszorúzás következett. Alsólemhényben Balázs György százados sírjánál, melyet a 15-ös székely határőrök tettek rendbe, Lukács Botond hadnagy mondott ünnepi beszédet, majd Jánosi Zsolt hagyományőrző határőr, a kézdivásárhelyi Református Kollégium tanulója egy verset szavalt el, amit közös ima és koszorúzás követett.
