Szent Márton története

2018. november 17., szombat, Kiscimbora
Valamikor réges-régen élt egyszer egy kisfiú, akit Mártonnak hívtak. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátran a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt.
Egy napon egy város felé lovagoltak és az út szélén egyszer csak megláttak egy koldust. Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont:
– Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege!
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette.
Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak.
Márton nemsokára otthagyta a hadsereget, és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart olyan püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban.
De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle. Ám ezután is ugyanolyan jóságos és szerény volt, mint annak előtte. Nagyon sokat segített a szegényeknek és az emberek egész életében nagyon szerették őt.
Amikor meggyújtjuk a Márton-napi lámpásunkban a gyertyát, gondoljunk arra, amikor valakinek segítettünk, valami jót cselekedtünk.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 371
szavazógép
2018-11-17: Kultúra - :

Elekes Ferenc : A műanyag légycsapó (Tárca)

Vajon mitől van az, hogy nem lehet tisztán és őszintén kimondani, hogy mibe halt bele valaki? Mindenki csak elszólja magát: beteg is volt, nem is, nagyon szenvedett mindentől, amitől mások is szenvednek, ameddig élnek, de mindenki azért nem hal bele a szenvedésébe. Hatalmas költőkről, írókról, filozófusokról meg lehet írni, hogy ki akasztotta fel magát, ki ment a vonat elé, ki vágta föl az ereit, de egy újdonsült halottról senki nem meri, vagy nem akarja kimondani, hogy miképpen halt meg. Vajon mitől van ez? Vajon jobb a találgatás, a föltételezés?
2018-11-17: Kiscimbora - :

Márton-napi mondókák

Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
*