Márton-napi mondókák

2018. november 17., szombat, Kiscimbora

Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
*

Paradicsom, paprika,
Papucsban jár a liba.
*
Héja, héja, vaslapát.
Ne vedd el a kislibát!
Se apját, se anyját,
Se a liba pásztorát!
*
Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.
*
Egyél libám, egyél már, nézd a napot, lemegy már!
Éjfél tájban, nyolc órára,
Esti harangszóra. Hipp, hopp, hopp…
*
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.
*
Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak.
*
A rátóti legények,
Libát loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
a nyakát, sej, a nyakát,
Elgágintotta magát,
Gí-gá-gú, te vagy az a nagyszájú!
*
Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
Mákoscsíkot főzni.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 748
szavazógép
2018-11-17: Kiscimbora - :

Szent Márton története

Valamikor réges-régen élt egyszer egy kisfiú, akit Mártonnak hívtak. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátran a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt.
2018-11-17: Kiscimbora - :

A libapásztor varázstolla (Népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy libapásztor legény. Minden reggel kihajtotta a falu libáit a rétre, és egész nap terelgette őket a legkövérebb füvek felé. Egy nap észrevette, hogy az egyik liba alig kap levegőt és egyre csak tátogatja a csőrét. Belenézett a szájába, hát látta, hogy egy nagy sárgolyó van a torkában. Megfogta a nyakát, kifeszítette a csőrét, és addig-addig csepegtetett vizet a szájába, míg a sár felolvadt és a liba lenyelte. Újra tudott hát levegőt venni és enni-inni. Amikor a libapásztor elengedte, így szólt a liba: