Jegyzet a váratlanul jött télről

2018. november 20., kedd, Kármentő
Váry O. Péter

Hát engem nagyon váratlanul ért a tél. Bár már napokkal ezelőtt olvastam, hogy minden útkarbantartó cég felkészült a havazásra, és ebből sejthettem volna, hogy előbb-utóbb le is fog havazni, én mégsem tettem meg a megfelelő előkészületeket. Ehhez, ugye, előbb ráhangolódás kellene.

De hát olyan szép és hosszú volt az ősz, a házi rövidnadrágomat minap még viseltem, a szomszédban sem ásták fel még a kertet, hát tényleg semmi jele nem volt annak, hogy jön a tél. Ráadásul polgármesterünk is azt nyilatkozta, hogy még idén leöntik az alsó réteg aszfaltot az utcában, gondoltam, ő csak jobban tudja, hogy meddig tart ki a jó idő, s mert a munkával a kapu előtt nem nagyon haladnak (dehogy alapoznak, csak az esővízcsatorna cserélésével bajlódnak), ez is arra utalt, hogy odébb még a hó meg a hideg. Na jó, néhány napja valóban csikorog úgy hajnal felé, de még az is belefér az őszbe.

Szóval tényleg váratlanul ért a tél. Reggel arra ébredtem, hogy enyhe világosság szűrődik be a sötétítő szélénél, már ugrasztottam volna ki a családot az ágyból, arra gondolván, hogy elkéstek az iskolából, de az óra csak negyed hatot mutatott. Már megint pilinkélt valamicskét, mint néhány napja is, gondoltam magamban, de visszaaludni már nem tudtam, hiába no, ha vénül az ember, már az alvás sem úgy megy, mint régen. Kicsoszogtam a konyhába, kávé és egyéb ártalmas szokások, a reggeli rituáléban csak ezután kerül sor a külvilág felderítésére. Szép nagy pelyhekben havazott, gyönyörködtem a látványban, mindig oly szép az első havazás. Emlékeket idéz, s oly jó elmerengeni a dicső múltban, hogy az ember ilyenkor megfeledkezik legközelebbi teendőiről. Például arról, hogy sebtében bakancsot kellene előkeríteni, sapkát keresni. Hej, ráérünk mi arra még, legyintettem magamban, kicsi még a fehérség, vígan megjárom a reggeli fuvart a család egyik részével az iskoláig félcipőben is. Kicsinek valóban kicsi volt még akkor a hó, de annál kitartóbban hullott. Mire az autó hátsó ablakáról lesepertem, elöl már ismét ujjnyi vastagon állott. De hát arra való az ablaktörlő, s milyen jó, hogy tavasszal nem cseréltem le a téli gumikat, most biztonságban közlekedhetek. Mert az úttest szűz volt bizony reggel hétkor, rajta keréknyom szemernyi sem, csak néhány tétova lépés mélyedése jelezte, hogy beindult az élet. Aztán a hegyen szembejött egy autó is, tolta maga előtt lapátjával a havat, eleget néztem a visszapillantó tükörben, de hátul nem hullott belőle semmiféle latyaktalanító szer. Ezért hát óvatosan ereszkedtem lefelé, nem akartam a szerkesztőségbe ajtóstul rontani. A második fuvar előtt már láttam, hogy baj lesz, de nem volt idő a bakancsot megkeresni. Nyolc óra előtt igazi nagyvárosi a forgalom minálunk, érdekes, hogy még araszolva is mekkorát lehet csúszni az autóval. No, de ez az út is lezajlott eseménytelenül, csak az autótól a kapuig volt kalandos, mert az csak kellemetlen, ha a félcipő elsüllyed a hóban, de az már fájdalmas, ha a feltúrt utcán csetlő-botló embernek a fehérség alatt rejtőző csapdákat nem sikerül kikerülnie. Sebaj, felsegítettem magam, csak egy kézzel lassan megy a billentyűk kopogtatása.

Aztán munkába kellett menni, és ekkor derült ki, hogy mennyire nem készültem fel a télre. Tűvé tettem a házat, de a bakancsot nem találtam meg, fejfedőnek is legfennebb az ócskapiacon vásárolt bundás katonasapkát alkalmazhattam volna, de még terroristagyanúba keverném magam, így hát lemondtam viseléséről. Óvatosan lépdeltem a néhai járda helyén, messziről úgy tűnhetett, a magas térdemelést gyakorolom, bár ennek a tornaórákon rendszeresített mozgásnak ebben az esetben más a haszna: a függőlegesen a hóba süllyesztett, majd hasonlóképp onnan kiemelt láb eredményezi a nedvesség legkisebb felületen való érintkezését a félcipő szára és a boka között. A fejnek szárazon tartására azonban semmiféle tornagyakorlatot nem tanítottak annak idején. Persze, a nap legfontosabb híre, hogy lehavazott. Erről kell szólnia az újságnak, a lapindító értekezleten röpködnek az információk, hogy máris egy autó a fejére állt, meg hogy hányan estek el az utcákon, a járdákon. Vita indul arról, hogy valóban felkészültek-e a cégek a télre, vagy ezúttal is meglepetésként érte őket a havazás, és persze elhangzik az örök érvényű idézet is, miszerint a tél nem olyan, mint a nyár. Én hallgatok, mint a csuka, kollégáim előrelátó embernek tartanak, minek cáfoljam meg véleményüket, ha elmondom, hogy én márpedig egyáltalán nem vagyok felkészülve a télre.

Aztán tekintetem a főnök asztal alatt kalimpáló lábára téved. Azon is félcipő van. Most már javasolhatom, hogy jegyzetet írok a váratlanul jött télről. Mi legalább beismerjük, hogy nem voltunk felkészülve a havazásra.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 755
szavazógép
2018-11-20: Közélet - Hecser László:

Biblia Vizsolyból Szárazajtára

Vasárnap nem a megszokott időpontban, hanem két órával később, déli egykor került sor az istentiszteletre a református templomban. A késlekedésnek jó oka volt: a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely Élménymúzeum által korhű eszközökkel újranyomtatott Vizsolyi Bibliát vette át adományozójától az egyházközség, a jeles eseményre pedig Erdővidék lelkipásztorai is hivatalosak voltak.
2018-11-20: Közélet - :

Óvatosan vezessünk

A havazás beálltával a Kovászna megyei rendőrség felhívja a gépkocsivezetők figyelmét a téli útviszonyoknak megfelelő vezetésre. Csak akkor keljünk útra, ha feltétlenül szükséges – ajánlják a rendőrök.