Népesedési gondok / 2.Illyés Elemér: Erdély változása / 29.

2018. november 24., szombat, Emlékezet
Népmozgalmi adatok Székelyföldről
 
  • Sepsiszentgyörgyi látkép
    Sepsiszentgyörgyi látkép
Összefüggő, homogén tömegben él a romániai magyarság elsősorban a Székelyföldön, a négy székely megye, Udvarhely, Csík, Háromszék és Maros-Torda területén.
Az 1967. július 1-jei hivatalos népszámlálás szerint a négy, illetve három megye nemzetiségi összetétele:

Hargita (volt Udvarhely és Csík) összlakosság 283 834
    magyar            88,1%
    román            11,1%
    német és más         0,1%

Kovászna (volt Háromszék) összlakosság 177 165
    magyar            79,4%
    román            18,3%
    német            1,2%
    más nemzetiségű    1,1%

Maros (volt Maros-Torda) összlakosság 567 532
    magyar            44,5%
    román            49,6%
    német            3,7%
    más nemzetiségű     2,2%.
Hargita megye lakossága 1975 elején elérte a 312 545 főt, azaz 9,3 százalékkal volt több, mint 1968-ban. Ebben az időszakban az átlagos növekedési ütem 1,3 százalékos volt, nagyobb, mint az országos átlag (0,95 százalék). Az elmúlt 45 év adataihoz viszonyítva a szaporodás növekvő tendenciát mutat: az 1930–1968-as időszakban az átlagos növekedési ütem 0,35 százalékos volt, az országos 0,85 százalékkal szemben; az 1948–1968-as időszakban 0,5 százalék, az országos átlag pedig 1,1 százalék; az 1960–1968-as időszakban pedig 0,2 százalék az országos 0,9 százalékkal szemben.
A megye természetes szaporulata az 1967. évi adatok szerint 15,5 ezrelék, az erdélyi megyék közt az ötödik, az ország 39 megyéje közül pedig a huszadik helyet foglalja el; 1971-ben országos viszonylatban a tizenharmadik helyre kerül. Gyermekhalandósága (egy éven aluli) az 1970. évben 34,7 ezrelékkel az országban a legalacsonyabb. A legutóbbi, 1970. évi adatok szerint a születések száma 1969-ben több mint a kétszerese volt az elhalálozások számának, azaz 6469 újszülött 3013 elhalálozással szemben. Az élve születettek száma az 1971-es évtől növekvőben van, és meghaladja minden évben az országos átlagot: 1971-ben 21,9 (országos átlag 19,5), 1972-ben 22,0 (országos átlag 18,8), 1973-ban 20,8 (országos átlag 18,2), 1974-ben 22,7 (országos átlag 20,3) az ezer lakosra jutó élve születettek száma. Hargita megye a tizenöt életévet meg nem haladó gyermekek részaránya tekintetében is az országos átlag fölött van.
A mai Hargita megye demográfiai mozgalmáról csupán részletadatok állnak rendelkezésemre, s ezáltal csak egy-egy tájegység vagy helység felmérésének eredményeiből vonhattam általános következtetéseket. Ötven év távlatából kitűnik, hogy a megye természetes szaporulati indexszáma a múltban is rangos helyet foglalt el az erdélyi átlagban.
Sőt, olyan periódus is volt, amikor például Csík megye az erdélyi megyék között első helyen állt.
Hargita megye (volt Udvarhely és Csík) természetes szaporulata, 1920–1941 (1000 lakosra):
                  1920      1930      1939       1941
Udvarhely     10,9      12,5         8,0         9,0
Csík         12,5      14,8       11,0       12,0
Ezzel szemben, 1924–1935 között az erdélyi átlag 7,6 ezrelék, az országos átlag pedig 12,4 ezrelék. Románia tartományai közül Erdélynek volt legalacsonyabb a természetes szaporulata, amiből arra lehet következtetni, hogy itt nem történt – a természetes szaporodás folytán – nagyobb nemzetiségi eltolódás. 1924–1935 között Erdélyben a görög katolikus egyházhoz tartozóknak volt a legkedvezőbb a természetes szaporulata, az ortodoxoké kedvezőtlenebb volt a katolikusokénál és a reformátusokénál is.
Udvarhely megye természetes szaporulati indexe 1920 és 1930 között emelkedő tendenciát mutat, a harmincas évek második felében hirtelen csökken, a háborús évek alatt és közvetlen a háború után stagnál, 1948-tól újból emelkedést jelez, egészen a hatvanas évekig, amikor országszerte csökkenés mutatkozik.
 
Székelyudvarhely
 
Udvarhely megye természetes szaporulata a múltban is vidékenként nagy eltéréseket mutat. Vannak olyan községek, ahol a természetes szaporulat a húszas évektől kezdve (8–9 ezrelék) egészen a hatvanas évekig állandóan csökkenő tendenciát mutat, és 2,1 ezrelékkel eléri a mélypontot. Viszont a hetvenes évektől, a csecsemőhalandóság csökkenése által, javulás áll be (Hodgya, Nagysolymos és Kibéd községek). Hasonló demográfiai grafikont jelző községekben a természetes szaporulat ma (1976-ban) a harmincas évek természetes szaporulatának a kétszeresét is elérte. A megye falvainak körülbelül ötven százaléka ebbe a kategóriába tartozik.
Más helységek természetes szaporulati indexe a század elejétől kezdve a mai napig állandóan magas számokat jelez, s általában a kétszeresére emelkedett a harmincas évek természetes szaporulatának (Sófalva, Küsmöd, Lövéte, azaz a Sóvidék, Atyha kivételével, és Küküllőkeményfalva, illetve zetelaki járás). Ezekben a községekben igen magas a születések száma, ugyanakkor a csecsemőhalandóság a nullára csökkent. A terhesség megszakítása ezeken a vidékeken súlyos véteknek számít. A megye helységeinek körülbelül 30–40 százaléka ebbe a csoportba tartozik. Mintegy 15–20 százalék lehet azoknak a községeknek a száma, ahol alacsony a természetes szaporulat, vagy egykézést vezettek be. Ide tartoznak elsősorban a Homoród menti falvak.
A városi lakosság természetes szaporulata ugyanazokat a demográfiai állomásokat jelzi, mint a megye legtöbb községe. Székelyudvarhely lakossága például az 1910. évi magyar népszámlálás óta a harmincas évekig főként az elvándorlások következtében állandóan apad, a harmincas évek közepétől meglehetősen gyors iramban növekszik: 1935-ben 8456 lakos, 1941-ben már 11 915 és az 1972. július 1-jei adatok szerint 29 763.
Újonnan létesült ipara egyre nagyobb tömegeket vonz a városba. A megye összlakossága az 1948 és 1956. évi népszámlálás közötti periódusban 10 százalékkal, az országos átlagnak megfelelő arányszámmal növekedett. 1965 és 1970 között Hargita  – tehát Udvarhely és Csík megye  – természetes szaporulata abszolút számban 10 649 lelket tesz ki.
Csík megye természetes szaporulata nagyobb, mint Udvarhely megyéé, a legmagasabb a székely vármegyék között.
Lakossága 1920-tól 1941-ig 140 199-ről 171 996 lélekre emelkedett. Az egykézés ezen a tájon szinte ismeretlen. Természetes szaporulata 1920 és 1930 között rohamosan emelkedő tendenciát mutat, a harmincas évek vége felé esik, a háború éveiben stagnál, 1966-után állandóan növekszik.
 
Csíkszereda
 
Az 1967. évi adatok szerint elérte népességtörténete legmagasabb természetes szaporodási számát (15,5 ezrelék) és a huszadik helyet foglalja el az ország 39 megyéje között. A harmincas évek második felében és a háborús évek folyamán elszenvedett lakosságveszteséget az utolsó négy-öt év pótolja. Ugyancsak nagyon magas a Csík megyéhez tartozó gyimesi csángók természetes szaporulata. Balánbánya egyre fejlődő ipara leköti a munkaerő-felesleg egy részét, de ugyanakkor elősegíti a román lakosság betelepedését is. A területi átszervezéskor (1968) Csík megyéhez csatolták a román többségű Maroshévíz községet. Csík megye városi népessége körülbelül ugyanolyan arányban fejlődött, mint Udvarhely megyében. Csíkszereda lakossága alig néhány ezerről két-három évtized alatt 21 986 lélekre szökött (1972. július 21-i adatok).
A mai Kovászna, volt Háromszék megyében már az 1332–33-as évi tizedlajstrom 64 falut említ, 14 falu a XVI. század előtt elpusztult. A XIV. században már 13 780 lakosa van, ami akkor már országos viszonylatban is számottevő volt. Az újabb korban a három tiszta székely megye közül a legalacsonyabb a természetes szaporulata.
Népszámalakulása egyébként ugyanazt a hullámzást mutatja, mint Udvarhely és Csík megyéé.
Az 1967. évi statisztikai kimutatások szerint 14,2 ezrelékével 39 megye közül a huszonkettedik helyen áll; a megye újabb kori történetében az eddig elért legmagasabb indexszám. 1971-ben 11,2 ezrelékkel a tizennegyedik helyre került. Az ország urbanizálódásában Kovászna megye a fejlődés arányszámának megfelelően veszi ki részét: 1930-ban 10,3 százalék, 1948-ban 12,5 százalék, 1956-ban 24,9 százalék, 1966-ban 31,3 százalék és 1968-ban már 38 százalék a megye városi lakossága. Az 1972. július 1-jei regisztrálások 189 214 lakost mutatnak ki a megyében, amelyből 76 942 városon él. Az 1974-es Anuarul Demografic 190 813 lakost mutat. A megye székhelye, Sepsiszentgyörgy összlakossága 1910-ben 8665, 1920-ban 11 189, 1972-ben 27 533 lélek. Kézdivásárhely összlakossága 1910-ben 6079, az 1920. évi román népszámlálás szerint 4800, 1972-ben 13 723.
 
Marosvásárhely
 
Székely terület Maros (volt Maros-Torda) megye is, ahol a magyar népelem részben már vegyesen él a románsággal. A megye természetes szaporulata mindig magas volt, általában a hatodik helyet foglalta el az erdélyi megyék között. 1920 és 1930 között 11,2 ezrelék, 1942-ben 7,2 ezrelék, 1967-ben 16,1 ezrelékkel az ország megyéi között a tizenkilencedik helyen áll. A magyar elem természetes szaporulata 1937-ben 8,8 ezrelékkel az országos átlag (8,1) fölött állt. Az egyke nem ismeretlen Maros-Torda megyében. Vannak vidékek, mint például a Nyárád menti falvak (Lukafalva, Ilencfalva), ahol az egykézés miatt eléggé alacsony a természetes szaporulat. Az 1971. évi kimutatás szerint a megye 39,5 százaléka városi lakos, szemben az 1930. évi 15,8 százalékkal.
Marosvásárhely lakossága az utolsó évtizedek alatt hirtelen fejlődött: 1910-ben még csak 15 517 lakosa van, 1930-ban 38 517 és az 1971. július 1-jei adatok szerint már 125 573 lelket számlál.
A területi átszervezéskor Maros megyéhez csatolták a román, illetve német többségű Marosludas és Dicsőszentmárton vidékét.
Az alábbi kimutatás a négy székely megye nemzetiségi összetételének a fejlődését szemlélteti az 1920. évi román népszámlálástól az 1966. március 15-i népszámlálásig.
 
1920. évi népszámlálás:
megye            összlakosság        magyar        román
Csík             140 199            108 978        28 282
Udvarhely            119 385            111 345           4677
Háromszék            144 905            114 168         28 965
Maros-Torda        219 051            115 843        87 547
 
1930. évi népszámlálás:
megye            összlakosság        magyar        román
Csík                145 806            124 971          18 455
Udvarhely            130 282            123 885             4888
Háromszék            136 122            117 868          16 748
Maros-Torda        289 546            133 045        131 825
 
1967. július 1-jei adatok:
megye                összlakosság        magyar        román
Hargita (volt Csík és Udvarhely)    283 834            250 057          31 505
Kovászna (volt Háromszék)        177 165            140 669          34 192
Maros (volt Maros-Torda)        567 532            252 551        280 495
1976
(folytatjuk)
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 357
szavazógép
2018-11-24: Élő múlt - :

Lucian Boia új könyve az 1918-as egyesülésről

Az 1918-as egyesülés megünneplése Románia számára természetes. „Legitim, de ugyanakkor magában hordoz némi mítoszt is, olyan mítoszt, amely egyébként minden nemzetnek van. A kritikus hozzáállás érdekében azonban nekünk olyan történelemre, olyan megemlékezésekre, illetve hősi szimbolikára van szükségünk, amely nem tartalmaz sztereotípiákat, illetve előítéleteket. Legalább­is a szakmát tisztességesen gyakorló történészek részéről!” – olvassuk Lucia Boia új könyvének* fülszövegében.
2018-11-24: Kiscimbora - :

A gazdag ember és a roma (Dráva menti cigány népmese)

Egy rogyadozófélben lévő kunyhóban nyolc gyermekével együtt élt egy roma család. Az apa mindennap, a munka végeztével, hazafelé menet kenyeret vett gyermekeinek, magának meg salátát és kevésnyi pálinkát.