Dráva menti cigány népmeseA gazdag ember és a roma

2018. november 24., szombat, Kiscimbora
Egy rogyadozófélben lévő kunyhóban nyolc gyermekével együtt élt egy roma család. Az apa mindennap, a munka végeztével, hazafelé menet kenyeret vett gyermekeinek, magának meg salátát és kevésnyi pálinkát.
  • Dima Gábor, Sepsiszentgyörgy
    Dima Gábor, Sepsiszentgyörgy
Hazatérve gyermekeinek ebédet adott, maga pedig megette a salátát és megitta kevésnyi pálinkáját. Az ebédet követően, ahányan csak voltak a putriban, élénk zeneszó kíséretében énekelni és táncolni kezdtek. Így teltek napjaik, örömben és vígságban, a kis kunyhó meg ragyogott a boldogságtól.
A rogyadozó kunyhójukkal szemben, egy előkelő nagy házban dúsgazdag ember lakott. Mindennap nézte a vigadozó roma gyerekeket, azon szomorkodva, hogy neki nem születhetnek gyermekei. Egyszer a háza előtti kispadon ülve nézte az előtte folyó vígságot, és a következőket mondta feleségének:
– Asszony, fogj egy tarisznyát, tedd abba a megtakarított pénzünket, és vidd el a szomszéd romának, hogy szebb és jobb házat építsen magának és családjának. Nekünk hiába van sok pénzünk, amikor nincs szerencsénk a gyermekáldásban.
Úgy történt minden, ahogy mondta. A szomszédban lakó romának odaadták a sok pénzt, hogy építsen házat magának. Azonban, ahogy a roma elfogadta az ajándékba adott pénzt, ő is a többi gazdag ember módjára kezdett el élni. Kerülte a szegényekkel való találkozást, a volt barátait. Házában nem szólt többé zene, sem ének, és senki sem perdült többé táncra. Ekkor magához szólította a feleségét, ezeket mondva neki:
– Figyelj rám, asszony, így többé nem lehet élni. Menj el a gazdag szomszédunkhoz, és vidd vissza neki a pénzt!
– Miért kellene visszaadnunk? – kérdi a felesége –, amikor szép házat építhetünk belőle, és a gyermekeink jövőjét is tudjuk biztosítani a kapott pénzzel.
– Nem osztom a véleményedet, a szerencse pénzzel nem vásárolható meg! Amióta pénzre tettem szert, minden barátomat elvesztettem, gyermekeim nem táncolnak, mint annak előtte, teljesen megváltozott az életünk. Ne vitatkozz többé velem, hanem tedd azt, amit mondok! – parancsolta a férj.
Az asszony lehajtott fejjel visszavitte a pénzt. Betérve a gazdag szomszéd házába felsorolta az okokat, hogy miért is hozta vissza a pénzt. A gazdag ember nem hitt a fülének. A szomszédasszony magyarázata szokatlan volt számára. Másnap a roma visszatért életének megszokott kerékvágásába: gyermekeinek kenyeret vásárolt, magának meg salátát és pálinkát. És roskadozó kis kunyhójukban ismét megszólalt a zene.
Nos, sok idő elteltével a gazdag szomszédot érdekelte hogyan élnek szomszédjai, fogta magát és elment hozzájuk.
– Jó napot, vígan élő emberek! – köszöntötte őket illendően.
– Neked is jó napot kívánok, te gazdag ember! Gyere, térj be közénk! – mondta a házigazda.
– Eljöttem titeket meglátogatni, hadd győződjek meg saját szememmel, hogy jól vagytok-e? Miért adtátok vissza a pénzt, amire nekem nincs is szükségem? Ez kissé meglepett engem, beismerem, ezt nem vártam tőletek. Tudom, hogy nincs elég pénzetek, és szükségetek van segítségemre, ugyebár?
A házigazda erre ezt felelte:
– Drága jó szomszédom, valóban sok pénzzel ajándékoztál meg bennünket, komolyan arra gondoltam, miképpen tudom majd elkölteni. No, a pénzhez jutással házam egyszerre csendessé vált, abból eltűnt minden öröm és gondtalanság, senki sem volt benne többé vidám. Mi már azt megszoktuk, hogy így élünk, és jobb így nekünk.
A gazdag ember erre visszatért a házába, majd elgondolkozott saját életén és a szomszédja szavain, majd ezeket mondta:
– Valóban így van. Habár van pénzem, nincs egy barátom se, senkivel nem barátkozom, nem járok el kocsmázni, társasági életem szóra sem érdemes.
Rögvest odahívta a feleségét, és határozott szóval megparancsolta neki:
– Végiggondoltam mindent, holnaptól kezdve azon leszünk, hogy minél többet legyünk együtt a szomszédjainkkal, és gyakrabban elmegyünk a kávézóba, s elkezdjük a pénzt költeni, amit hiábavalóan őriztünk idáig. Lehet, hogy boldogabbak leszünk.
– Tegyünk úgy, ahogy jónak látod – egyezett bele a felesége. Ahogy mondták, úgy is lett! A gazdag ember legelső vendége a szomszédja lett, a víg kedélyű roma, akit meghívott egy csésze kávéra...
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 336
szavazógép
2018-11-24: Emlékezet - :

Illyés Elemér: Erdély változása / 29. (Népesedési gondok / 2.)

Népmozgalmi adatok Székelyföldről
 
2018-11-24: Kiscimbora - :

A mesemondó szolga (Orosz népmese)

Nagyon régen, messze földön, élt egyszer egy király. Együgyű király volt, lusta is, unatkozott nagyon. Unalmában egész nap a szolgájával meséltetett magának. Mesélt neki a szolga, mesélt reggeltől estig.