Orosz népmeseA mesemondó szolga

2018. november 24., szombat, Kiscimbora
Nagyon régen, messze földön, élt egyszer egy király. Együgyű király volt, lusta is, unatkozott nagyon. Unalmában egész nap a szolgájával meséltetett magának. Mesélt neki a szolga, mesélt reggeltől estig.
  • Mocsel Abigél, Sepsiszentgyörgy
    Mocsel Abigél, Sepsiszentgyörgy
Egyszer aztán elunta. Azt gondolta: elveszi a király kedvét a mesétől. Új mesébe kezdett:
– Útra keltünk egyszer veled, felséges királyom, mentünk, mentünk, mentünk, mentünk...
Elege volt a királynak abból, hogy: „mentünk”, nógatta tovább.
– De hát hová mentünk? Mondd már tovább!
– Mondom: mentünk, mentünk, mentünk, mentünk, mentünk...
Megmérgesedett rá a király, kikergette. Másnap tovább unszolta, hogy meséljen neki. Elkezdte megint a szolga:
– Útra kerekedtünk, felséges királyom, mentünk, mentünk, mentünk. Odaértünk egy nagy hegy alá, fölmásztunk rá. Másztunk, másztunk, másztunk, másztunk...
Estig mondta, estig másztak. Megsokallta a király:
– Fölérünk-e valahára?
– Föl bizony! Már föl is értünk. Aztán lefelé ereszkedtünk. Ereszkedtünk, ereszkedtünk, ereszkedtünk, ereszkedtünk...
Aztán továbbmentünk. Mentünk, mentünk, mentünk, mentünk, mentünk...
Egyszer csak két hordóhoz értünk. Az egyik moslékkal volt tele; a másik mézzel. Én, a szolga, a moslékos hordóba ültem bele, te meg, uram királyom, a mézesbe.
Ez már tetszett a királynak.
– Úgy is van rendjén! – mondta. – Szolga a moslékba, király a mézbe!
– Mondom, ültünk a hordóban. Ültünk, ültünk, ültünk, ültünk...
– Mikor húznak már ki bennünket? – kiáltotta a király, mert elfogyott már a türelme.
– Mindjárt, felséges királyom. De most még ott tartunk, hogy ültünk, ültünk, ültünk, ültünk...
Elfutotta a méreg a királyt, kikergette a szolgáját. Hanem másnap tovább fúrta az oldalát a kíváncsiság.
Hívatta megint:
– No, hát meséld tovább: meddig ültünk a hordóban?
– Amíg ki nem húztak bennünket, felséges királyom. Maga az ördög húzott ki, téged a mézből, engem a moslékból.
Aztán ránk parancsolt: én téged nyalogassalak tisztára, te meg engem!
– Hej, kutya teremtette! – kiáltott a király – Takarodj a szemem elől, te pokolravaló! Itt van száz arany, de többet egy mesét se mondj!
Örült a szolga a pénznek is meg annak is, hogy eztán békén hagyja a király.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 371
szavazógép
2018-11-24: Kiscimbora - :

A gazdag ember és a roma (Dráva menti cigány népmese)

Egy rogyadozófélben lévő kunyhóban nyolc gyermekével együtt élt egy roma család. Az apa mindennap, a munka végeztével, hazafelé menet kenyeret vett gyermekeinek, magának meg salátát és kevésnyi pálinkát.
2018-11-24: Kiscimbora - :

Mondókák

Egy szem borsót ültettem
Egy szem borsót ültettem
Felette a madár.
Hol van az a madár?
Felrepült a fára.