Király László: Halljátok-e a dalt

2018. november 24., szombat, Kultúra
Szüleimnek
 
Halljátok-e a dalt, szomorú szeretteim?
Halljátok-e az éneket, megnyílik-e még előtte a lélek
a békétlen őszülésben?
Halljátok-e az éneket, melyből kényszerűn kivész,
savakkal az érzelem kimaratik,
s csak száll csapkodva,
köröz az értelmet kutató zengés,
mert dal azért és száll, mert mi mást tehetne?
De nem röppen vele többé a mámor, az elveszett,
a békességgel tündöklő virághasonlatokban,
s nem gyönyöríti a szót édes ritmusa sem:
Ingó-bingó zöld fűszál
Szépen felöltözik
Liliom rózsával
Meg is törölközik
Csak a szándék él mégis, vas-szorítások,
penge-hasogatások, megvakíttatások,
fojtva-elnémítások ellenére is,
csak a szándék: az egyetlen emberi,
a derű emlékét – legalább! – feledni nem akaró,
a derű emlékével is túlélni akaró,
csak a szándék él, s csontra aszottan az is.
Mert a Kétségek Között Önmagát Fölfaló, a lélek,
már csak az értelemtől vár minden jövendölést,
mert elhitványult a megérzés, elsatnyult lassan
százezerszeres meghazudtolásban, és a megsejtések
a döbbenetes fénnyel sugárzó régi nagy megsejtések
rozsdatemetőkben várják,
hogy silány számítógépekké olvasszák őket.
És már itt derengnek estvéli szürkületben
az értelem s az eszmélés biztos Don-kanyarjai,
mint kitűnő lehetőségek – és mit tehetünk?!
Ó, halljátok-e az éneket, szeretteim,
a nyelvet, mely csoda mégis, és megmenthet
bennünket, hinnünk kell fegyvereiben.
Hisz hadsereg, erő, biztonság, becsület, kitartás –
minden őbenne van, és őbenne madarak csőre nyílhat
dalra bármikor szelíden, jókedvű nemzedékeknek,
ha lesznek ilyenek.
És rétek vannak – terülnek, ringnak, hullámzanak
párállnak, zöldellnek, tárulnak – pipacsos rétek
szerelmesekkel, szeretők véréből szökkent pipacsokkal,
és visszatért nyugalom van, csönd, egészség
értelmes munka, érdemes munka – minden...
És énekelni fogunk egyszer, én tudom,
énekelni fogunk, mindenek ellenére,
majd asztal köré ülünk a télikonyhában, összegyűlünk,
és mondjuk: tél lesz, hogy pattogjon a tűzben a fenyő,
és adja vissza elveszett melegünk a bükk.
Énekelni fogunk, jaj, csak ezt el ne feledjük, énekeljünk.
Este jön szürkül bé
Tűzhelyeket seperj bé
Mert nem tudod kijön bé
Mert nem tudod kijön bé
Szürkület legyen hát, nagypelyhű téli szürkület, ingó fényű
besepert tűzhelyekkel,
és ott várjuk mind megilletődve,
lassú pálinkák között,
régi vastag pohárban gyöngyöt vető pálinkák között,
igen, hinni kell ebben, hogy ott várjuk mind
a Nem Tudjuk Kit,
akiért beseperve már a tűzhelyek,
s akit az ének minekünk megígért – – –
S aki az ünnepi csöndbe majd belép,
a havat magáról letopogja,
a szent, a gyémánt, az ezüst, a hűs havat letopogja,
és leprüszköli magáról, mint csikó, a havat
– és isten hozta! – a gyönyörű havat...
Mostmár nem hiányzik közülünk senki.
Isten hozta – ó, beázott posztó illata, álmok!
Most mindnyájan, végleg, boldogan, együtt vagyunk.
Halljátok-e az éneket, szeretteim?!
 
*
 
Versével köszöntjük 75. születésnapján a költőt és barátot, szeretettel kívánva további gazdag, alkotó éveket.
Háromszék
 
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 356
szavazógép
2018-11-24: Kultúra - :

Király László hetvenöt éves

Király László József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas erdélyi költő olyan életkorba érkezett, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ha itt és most nincs is lehetőség érdemben méltatni egy hosszú, gazdag életutat, de legalább egy kis jegyzettel hadd köszöntsem hetvenötödik születésnapján.
2018-11-24: Kultúra - Nagy B. Sándor:

Nemes Nagy Ágnes titka

Rendkívül nehéz feladatra vállalkozott P. Magyarosi Imola, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésznője, amikor Kettős világban című egyéni produkciójában színpadra álmodta Nemes Nagy Ágnes életútját és alkotói világát, amikor versei, prózai szövegei, önvallomásai, levelei és esszéi által megpróbálta megfesteni a költő portréját, ugyanis egy rejtőzködő lélek titkait kellett felkutatnia ehhez a vállalkozáshoz.