Nemes Nagy Ágnes titka

2018. november 24., szombat, Kultúra
Rendkívül nehéz feladatra vállalkozott P. Magyarosi Imola, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésznője, amikor Kettős világban című egyéni produkciójában színpadra álmodta Nemes Nagy Ágnes életútját és alkotói világát, amikor versei, prózai szövegei, önvallomásai, levelei és esszéi által megpróbálta megfesteni a költő portréját, ugyanis egy rejtőzködő lélek titkait kellett felkutatnia ehhez a vállalkozáshoz.
  • Fotó: Barabás Zsolt
    Fotó: Barabás Zsolt
Fekete térben egy nő. Ravaszkásan mosolyog ránk. Erős a sminkje, élénk színű a szeme, az ajka, a körmei. Színésznő. Tökéletes formában van, olyannyira, hogy a megjelenése már-már elvonja a figyelmünket a lényegről. A lélekről. Ablakot rajzol a fekete falra, ablakot, amelyen nem lehet kilátni. „Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó” – szól a költő, aztán mesélni kezd, közvetlenül, őszintén az életéről, szerelméről, gyermekéről, a világról és Istenről, arról, hogy hogyan lesz költő az ember... Értjük, és mégsem értjük, hogy miről beszél. Minden szó a helyén van, és valami mégis hiányzik.
Objektív líra, mértani pontosság, hűvös távolságtartás, megingathatatlan erkölcs – ilyen és hasonló jellemzésekkel találkozhatunk, ha Nemes Nagy Ágnesről, a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb költőjéről olvasunk, és magunk is hasonlókat tapasztalhatunk, ha figyelmesen szemügyre vesszük verseit. Azonban bármennyire is személytelen, érzelemmentes, hideg ez a költészet, érződik belőle, hogy a kemény, szikár felszín alatt egy végtelenül érzékeny női lélek lakozik. Költészetének titka talán a női lélek titka, van benne valami megfoghatatlan báj, varázs, könnyedség, de talán épp a légiessége miatt nem üt nagyot, nem ráz meg, nem hat meg, mintha nem is emberi volna...
A színésznő otthonosan mozog ebben a világban, és mégsem viselkedik természetesen. Színészként van jelen, nem tolmácsként, fordítóként.
Vajon mi vonzotta őt Nemes Nagy Ágnes költészetében? Miben talált magára? Melyik volt az a vers, amelyik megrengette a lelkét, amelyik felemelte vagy letaszította őt a mélységbe művészként, nőként, emberként...? Érthetőek a szavak, de nem akar áttörni a fal, annyira diszkrét, finom ez a végtelenben való személytelen lebegés. A legőszintébb vallomás is rejtőzködés, a feltáruló újabb és újabb gondolati rétegek között nem találjuk a titok nyitját.
Hiába az őszinteség, hiába néz szemünkbe az előadó, sterilek ajkán a szavak, túlságosan is kimondhatóak. Nincsenek óriási hegyek és mélységek a produkcióban, nincsenek véres harcok és gyilkos indulatok, szárnyalás és visszazuhanás a sárba. És mégis érezzük, hogy annyi mindent rejteget a látszat: a smink alatt ott vannak a könnyek, a rúzs alatt a láztól kicserepesedett száj, a halálfélelemtől tövig berágott körmök a vörös festék alatt. Nem lehet ilyen jól fésült valaki, aki zsidókat mentett a holokauszt idején, aki „alagútkorszakban” kezdte írói pályáját...
Néhány énekdallam, aztán újra természetes hang, néhány magasabb hangfekvés, aztán újra a középhullám. A színház és a költészet, amint megbújik egymás árnyékában. A kimondott és eljátszott mögött a kimondhatatlan és eljátszhatatlan. A nő, a rejtőzködő, kettős világban.
„Majd télen ezt előveszem, / ha hull a hó, nézegetem. / Nézegetem, ha hull a hó, / ez volt a ház, ez volt a tó.” A rajz elkészült. Minden ott van, és mégsem láthatunk semmit az ablakon át. Bárszék, lámpaernyő, lámpafény, bezártság, sötétség, a kitekintés reménytelensége. A világháború évei, emlékei, és az álmok, a vágyak, a család. A nihil és a túlélés lehetőségei.
„Nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni” – mondta Szerb Antal Nemes Nagy Ágnesnek a legelső találkozásukkor, amikor a költőnő olyan magas sarkú cipőben jelent meg, amiben járni is alig tudott. Az alig tizennyolc éves lány csinos akart lenni, amikor kedvenc prózaírójával találkozott, mint ahogy a színésznő is tetszeni akar közönségének. Vajon az önbizalomról vagy önbizalomhiányról szól egy nő sminkje, kinézete? Vajon magamutogatás vagy rejtőzködés mindez? Nehéz eldönteni, hogy hol van a határ jelmez és civil ruha között, de minden bi­zonnyal ennek is köze van Nemes Nagy Ágnes titkához.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 335
szavazógép
2018-11-24: Kultúra - :

Király László: Halljátok-e a dalt

Szüleimnek
 
2018-11-24: Nemzet-nemzetiség - :

Traian Ungureanu: Már nem vagyunk itthon (Centenárium)

Jobb országgá válhat Románia? Már – újra – túl késő. Mindaz, amire ma panaszkodunk, politikailag, irodalmilag, szellemileg és polgárilag elődeinktől örökölt átokként nehezedik ránk. Olyan okok miatt, melyek kutatásától óvakodunk, senki sem találta meg azt a vezetőt, pártot, vallást vagy programot, amely képes Romániánál jobb országot faragni Romániából.