Telt házas és a végén vastapsot kiérdemlő előadást tartott Pál Csaba – becenevén Pinky – pénteken este a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban a francia idegenlégióban eltöltött tizenöt esztendejéről.
Rejtő Jenő légiós regényei és a kalandvágy – no meg az, hogy akkoriban egy fiatalembernek nem sok lehetősége volt megalapozni az életét – űzte 1993-ban, tizenkilenc évesen a légióba, leszolgálta az első öt évet, aztán jelentkezett altisztnek, a ranglétrán addig lépegetett felfelé, amíg csak lehetett. Volt Szarajevóban, Afrika több részén, Afganisztánban, küldetései általában békefenntartó jellegűek voltak. Innen visszanézve, tíz évvel a leszerelése után úgy gondolja, nem bánt meg semmit: ha elölről kezdené, ugyanezt tenné.
Pedig az élet nem lehet könnyű a légióban, Rejtő – holott nem szolgált az idegenlégióban – ponyvaregényeiben érzékeltetett valamennyit belőle, de hogy igazából milyen az, amikor például egész télen át Szarajevóban a volt olimpiai stadion fűtetlen betonépítményében kellett aludni, azt elmesélni is nehéz.
De nem csak nehézségekből, állandó fizikai megerőltetésből áll a légiós élete, sok „laza” időszak is van közben – és idővel a rossz emlékek is megszépülnek, legalábbis így mondta Pinky, miközben a vetítőn egymás után pergő fényképek némelyikéhez hosszabb, másokhoz rövidebb magyarázatot fűzött. Az, hogy mekkora hatással volt rá a légió, mennyire „egy családba” rázta össze őt soknemzetiségű – jelenleg mintegy 170 etnikum fiai viselik a hétágú gránát jelét – társaival, az a légió becsületkódexének bemutatásakor derült ki: Pinky bizony elérzékenyült, bár humora ekkor sem hagyta el: „valahogy így reagálhatott édesanyám, amikor egy vasárnapi ebéden bejelentettem, hogy beállok a légióba”, mondta.
Számos érdekes történet bújt elő a fényképek vetítése közben, és bizonyára még sokat mesélhetett volna Pál Csaba, de a bő két órába már csak annyi fért, hogy légiós felszerelését bemutathassa. Az egyenruhák, hátizsákok közt volt egy látszólag oda nem illő tárgy is: egy piros-fehér-zöld zászló, amely első perctől nála volt, és amely elkísérte mindenhová.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
