A rendező 80 huszár című, digitálisan felújított filmjének vetítése után Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára beszédében úgy fogalmazott: „nem kétséges, hogy egy igaz élettel és egy óriási életművel állunk szemben”. Felidézte, hogy az ünnepelt több mint fél évszázadon keresztül „szemlélt és mutatott, látott és láttatott hétköznapokat, ünnepnapokat, egyént és nemzetet, egyetemest és részlegest”. Kiemelte, hogy Sára Sándor több évtizeden keresztül képviselte az egységet közéleti szerepvállalásában, közösségi emberként és intézményvezetőként egyaránt. „Ez az az életmű, amiből egy kockát sem kell kivágni” – fűzte hozzá.

Sára Sándor Kossuth Nagydíjas, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, kiváló művész, a magyar mozgókép mestere, a nemzet művésze 1933. november 28-án született Turán. Már gyermekkorában a fotózás érdekelte, autodidakta módon, szakkönyvek alapján kezdett el fényképezni. 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán végezte tanulmányait Illés György és Keleti Márton tanítványaként. Sára Sándort annak ellenére, hogy kedvence a játékfilm, a szakma és a közönség elsősorban dokumentumfilmesként tartja számon. Puritán eszközökkel megformált munkáiban leleplező szenvedéllyel igyekezett a közelmúlt fájdalmas eseményeit tények, tanúk, vallomások segítségével felidézni. Legismertebb munkái: a Néptanítók (1981), a Don-kanyarban megsemmisült 2. magyar hadsereg tragikus sorsát elbeszélő Krónika című tévésorozat, valamint ennek filmváltozata, a Pergőtűz (1982). A Sír az út előttem (1986–87), amely a bukovinai székelyek történetét mutatja be, 1992-ben készült a Magyar nők a Gulagon című műve, 1999-ben forgatta a Tájak, borok, városok című sorozatot, 2001-ben portréfilmet készített az indiai és magyar származású Amrita Sher-Gil festőnőről, a 2004-es Nehéz­sorsúak című sorozat a szovjet lágerek magyar túlélőiről szólt, a Memento című 2006-os filmje pedig három tragikus asszonyi sorsot mesél el. Dokumentumfilmjeivel 1986-ban és 1987-ben is elnyerte a Magyar Filmszemle nagydíját.