Van úgy, és sajnos igen sokszor, hogy valaki egyet mond és mást cselekszik. Így nyilvánul meg a hátsó gondolat, amit oly nehéz még megsejteni is. Nem akarom a kérdést csűrni-csavarni, de mégis szeretném, hogy a szó a valódi szándékot fejezze ki, ne valami mögöttes indulatot takarjon.
A múlt héten, november 28-án a román parlamentben megtartották a román egyesülés 100. évfordulójával kapcsolatos díszgyűlést. Aki követte a tévében a közvetítést, láthatta, hogy a parlament terme félig tele, félig üres volt, a páholyokban sem ült senki. Ezt nem felrovásként jegyzem meg, hanem azért, mert három nappal korábban, november 25-én a Nemzet megváltásáról elnevezett ortodox katedrális felavatásán egy tűt sem lehetett volna leejteni bent, és a falakon kívül még legalább 4–5 ezer kíváncsi hívő tolongott. Oda vajon miért mentek olyan sokan, és a nagy ország létrejöttét ünneplő díszgyűlésre nem? Szerintem a pópák jobban értenek a beszédhez és a ráhatáshoz, mint a politikusok!
Na de nem ez a mondanivalóm lényege, hanem az, hogy a díszgyűlés szónokai hogyan és miket mondottak. Már az első felszólaló, Iohannis államelnök is rögtön a második mondatával ostorozni kezdte a jelenlegi kormányt, hogy ilyen meg olyan. Utána is csak csipkelődés, gyanúsítgatások, élcelődések sorozata jött. A beszédek végén azért mindenki éltette Romániát és a románokat, és senki nem említette a nemzeti kisebbségek létét, problémáit az eltelt száz évben.
Aztán sorra került Viorica Dăncilă asszony, a kormány első embere, aki már az első bekezdésben visszavágott, főleg az államelnöknek, de az ellenzék irányába is, és az ő, vagyis a koalíció szempontjából talán igaza is volt. Meglepődve kaptam fel a fejem, amikor az első, bíráló mondatok után rátért az együtt élő nemzetiségekre, azok létére és tevékenységére, de felemlítette az 1918. december 1-jei román nagygyűlés által elfogadott dokumentumok egy részét is. Az együtt élő nemzeteknek ígért jogokat sorolta fel. Emlékezetből idézem: a nemzetiségiek teljes nemzeti szabadságot élveznek, minden nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, és népességének arányában nyer képviseletet az ország törvényhozásában és a kormányzásában; a tanulás, az igazságszolgáltatás ezen nemzetek nyelvén valósul meg. Ezt a proklamációt akkor Vasile Goldiş olvasta fel és bocsátotta szavazás alá... A fentiek alapján az az egyéni véleményem, hogy a miniszterelnök asszony szavai – ha nem hátsó gondolatokból fakadtak – előrelépést jelentenek (100 év után) az erdélyi magyarság helyzetének rendezése, önigazgatása, autonómiája felé. A centenáriumi díszgyűlés amúgy szerintem nem sikerült ünnepélyesre...
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
