Mígnem hosszas töprengés után rájöttem a válaszra: nem azért teszik, mert utálnak minket, ó nem, hanem azért, mert vágynak a szeretetünkre, és azt szeretnék, ha minél több ember (például a búcsúra összegyűlő félmillió magyar) látná azt, hogyan is dolgoznak ők, amikor neki vannak bőszülve...

Ami igaz, igaz: rég láttam ilyen alapos munkát, mint amilyent az útosztály végzett a búcsú ideje alatt. Hogy mekkora gödröket tudtak csinálni egy-egy tízcentis lyuk köré... Hogy milyen művészi nemtörődömséggel hagyták kijelzetlenül a kátyukat... Csupa-csupa szuperlatívusz, ha belegondolok.

Az alapos és művészi munkának kijáró elismerésen túl mégis mire gondolhat a székely, legyen búcsújáró vagy panziótulajdonos, ha az útosztályra téved az esze? Elmondom én, kedves útosztály: egyrészt semmire sem gondol, mert elönti a vér az agyát, és az útosztály anyukájának dédnagymamáját kezdi emlegetni, másrészt arra, hogy ezek direkt kavarják a szart, mint Piszkos Fred a málnaszőrt.

Hetente járok Csíkszeredába, úgyhogy tanúsíthatom, hogy Háromszékről az út Szeredába egyrészt kibírta volna még azt a három napot, mielőtt javítást kezdenek rajta, másrészt már márciustól esedékes lett volna rajta a foldozás. Szóval, vagy márciusban, vagy júniusban, vagy áprilisban, vagy május végén kellett volna az utat megjavítani, de semmiképp sem a búcsú ideje alatt... Bevallom, fogalmam nincsen, hogyan működik az útosztály, kik annak a vezetői, kik adják ki a parancsot az útjavításra, de maradjunk annyiban, hogy ismeretlenül is örök szimpátiámról biztosítom őket.

Apropó, útosztály, ezúttal nem Hargita megyében, hanem nálunk, Háromszéken (habár állítólag mindkettő a brassói regionális központhoz tartozik): pár héttel ezelőtt írtam, hogy megszűnt Kézdiszéken két falu, Szászfalu és Sárfalva, merthogy a helységnévtábla szerint ezentúl mindkettő Nyujtódhoz tartozik. Épp a Háromszék hasábjain keresztül jött a válasz, hogy a két falu nem szűnt meg, csak a táblákat megette a rozsda, s nem volt egyéb kéznél, mint egy Nyujtód-tábla, ezért szerelték fel azt. Ekkor történt, hogy földhöz vágtam nem létező kalapomat. Ha létezik közokirat-hamisítás, amelyet nagyon szigorúan büntetnek, akkor vajon mennyit kell kapniuk azoknak, akik nem egy kis aláírást hamisítanak a papíron, hanem éppenséggel egy helységnévtáblát? Gondolom, tízszer annyit, merthogy annyival nagyobb a helységnévtábla is. De Szászfalut és Sárfalvát, alias Nyujtódot most hagyjuk, pár hónap múlva is visszatérhetünk, mint megoldatlan problémára.

Most örüljünk annak, hogy az útosztály nem pihen, hanem dolgozik, az útosztály harcol, az útosztály teljesít, még ha kétségbeesésbe is kergeti a zarándokokat és turistákat.

Pista egy időket élünk, uraim!