A GOZSDU-HAGYATÉK MÁIG VITA TÁRGYA. A román fél követeli, a magyar fél pedig elzárkózik a Gozsdu-vagyon visszaszolgáltatásától. Az előzetes ígéretekkel ellentétben, a budapesti Gozsdu-udvarból nem lett sem kulturális gócpont, sem a ,,belváros gyöngyszeme", hanem egyszerű ingatlanpiaci befektetés. Az első közös magyar—román kormánytalálkozón a két fél megállapodott az Emanuil Gozsdu-hagyaték kérdésének rendezésében. A magyar Országgyűlés kevéssel a kormányülés után ratifikálta a dokumentumot. Ennek lényege az volt, hogy közösen vásárolják vissza az időközben önkormányzati tulajdonból magántulajdonba került ingatlanegyüttest. A román parlament azonban nem találta méltányosnak az ajánlatot, és mind a képviselőházban, mind a felsőházban leszavazták az egyezményt. Az ortodox egyház ugyanis azt állítja, hogy őt illeti meg a vagyon. A második világháború után a két ország közötti huzavonára pontot tett az 1953-ban kötött végső megállapodás, amelyet valószínűleg szovjet nyomásra fogadtak el. Eszerint a két fél ,,kölcsönösen megszünteti követeléseit egymással szemben", ez a szerződés azonban a magyar fél számára különlegesen hátrányos volt, ugyanis a román kézre került magyar vagyon értéke nagyságrendekkel haladta meg a magyar kézre került román vagyonét. (Új Magyar Szó)

MEDDIG TERJED A SZÜLŐ JOGA? Egy négyéves nagybányai kisgyerek élete veszélybe került egy műtét miatt. Májátültetésére már legalább egy éve sort kellett volna keríteni, de orvosi beavatkozás még nem történt. A kisfiú először 2007-ben került kórházba, akkor májzsugorodást állapítottak meg, sürgősen Bukarestbe szállították, de a fővárosban a szülők nem egyeztek bele a májátültetésbe. A nagybányai orvosok elmondták még, hogy a szervátültetéshez szükséges pszichológiai teszten mindkét szülő elbukott, ezért húzódik ilyen hosszan az egész. (Realitatea)