Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Tizenöt éves a Snaps

2019. január 3., csütörtök, Közélet

Élménydús hangversennyel ünnepelte a Snaps Vocal Band működésének 15 éves jubileumát a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében karácsony előtt: Cserkész Emese nagyon sok egykori zenésztársát meghívta erre a fellépésre, hogy a közel kétórás eseményen valamennyi felállásában megszólalhasson az együttes, miközben a háttérben az elmúlt másfél évtized koncertjeit, turnéit, próbáit felidéző fotókat vetítették.

  • A Gábor Áron Teremben ünnepeltek. Fotók: Albert Levente
    A Gábor Áron Teremben ünnepeltek. Fotók: Albert Levente

Közös múltidézés

Egy rövid koncertfelvétel bejátszása után Cserkész Emese, a Snaps Vocal Band vezetője köszöntötte a közönséget, mondván, hogy objektív okok miatt, kényszerűségből kellett elvállalnia a műsorvezetői szerepet, de végül is örül neki, mert jó érzés újra közönség elé hívni egykori társait, és mesélni a nézőknek arról a rengeteg élményről, melyet alkalma volt átélni ezek mellett az énekesek, zenészek mellett. A dalok felvezetőjében sok mindent megtudhattunk az énekkarról, a különböző tagcserékről, turnékról, koncertekről, de az igazi élményt a zene adta, mely játékosan-érzelmesen-magasztosan csendülve átjárta a lelkünket, és újra hálássá tett bennünket azért, hogy azt a gospelformációt hallgathatjuk, mely Luiza Zan meghívott énekesnő szerint egyedülálló az országban.

Az együttes 2003 decemberében, a háromszéki kórustalálkozó alkalmából alakult a szervező Kerezsi Mária felkérésére, aki – kevés fellépő lévén – felvetette Cserkész Emesének az ötletet, hogy szervezzen egy kórust fiatal énekesekből. Így állt össze a Snaps Vocal Band tizenegy alapító taggal, akikhez csakhamar a tizenkettedik is csatlakozott. Nem kellett sokáig várniuk a sikerre, 2005-ben ugyanis már 47 koncertjük volt itthon és Magyarországon, és még ugyanebben az évben Szardínia szigetére is meghívták őket. Mivel a fiatal tagok sorra elkerültek a városból, a felállás állandóan változott, de közben egyre ismertebbek lettek, egy emlékezetes szentgyörgyi koncert után pedig Luiza Zannal is elkezdődött máig tartó sikeres együttműködésük.

A zenekarvezető az énekkar nevéről is mesélt. Amikor Mária néni megkérdezte, hogy mi lesz a nevük, már nyomdában voltak a plakátok, azonnal kellett dönteni. Cserkész Emese az épp előtte lévő kottából próbált inspirálódni, ahol a „Finger snaps” (ujjakkal csettinteni) zenei utasítást olvasta. A Finger kifejezés magyarul nem hangzik túl jól, így lett csak Snaps a nevük, ami szerencsés választásnak bizonyult, mert azontúl, hogy hangzatos és találó név egy gospelcsapathoz, mindenhol megértették Szardíniától Portugáliáig.

 

 

A koncert végén minden egykori tagot színpadra szólított a műsorvezető, hogy átadjon nekik egy emléklapot és egy fotóalbumot a zenekar történetéről. Ő maga egy piros-fekete színekre festett csengőt kapott ajándékba az egykori tagoktól. A záródalokat minden jelen lévő énekes együtt énekelte, a közönség pedig állva tapsolt. Lujza Zan, akinek hangját ezúttal is megcsodálhatta a szentgyörgyi közönség, a koncert végén megjegyezte: 15 évig egy duót vagy egy házasságot is nehéz életben tartani, nemhogy egy állandóan változó együttest, ezért gratulál Cserkész Emesének ezért a vállalkozásért.

 

Jelenről, jövőről

Cserkész Emese lapunknak elmondta, szíve csücske a Snaps, és bízik benne, hogy ez a nézőtérről is érzékelhető. Hangsúlyozta, évekig ingyen léptek fel, és ma sem a pénz mozgatja ezt a projektet, hanem a lélek. A kórusok megszokott programjától eltérően ők nem szoktak hetente kétszer több órán át gyakorolni, ő maga mindig arra törekedett, hogy ne munkahelynek érezzék a tagok a közös zenélést, hanem hobbinak. Talán ezért is volt annyi változás a Snapsben, szabadon jöhettek-mehettek az énekesek, mindenki csak akkor szállt be, amikor kedve és ideje volt hozzá. Az elmúlt 15 év alatt közel 60 tagja volt a csapatnak. Ma kevesebben vannak, mint az alakuláskor, mert így könnyebben tudnak utazni, turnékat szervezni, és programjaikat is könnyebb így összeegyeztetni. „Néha hónapokig nem is találkozunk, mert mindenkinek sok más teendője is van, de amikor sikerül összegyűlni, nagyon intenzíven próbálunk, csak erre figyelünk” – mondta el lapunknak a zenekarvezető.

Amikor legszebb élményeiről faggattuk, Cserkész Emese a szardíniai fellépésekről mesélt, ahová évek óta visszahívják őket. Mint mondta, minden alkalommal hozott onnan egy kaktuszgyökeret, egzotikus szálláshelyükről pedig fotókat készített – így egyre komolyabb kaktuszgyűjteménye van, és a képeken nagyszerűen lekövethető, hogy hogyan változott az ottani környezet az évek során. A legszebb koncertélményei Luiza Zanhoz kötődnek, mondta lelkesen. „Amit éneklés közben átélhet mellette az ember, azt nem lehet szavakba önteni” – fogalmazott. A jövőbeni terveik közül egy 2019 májusára tervezett brassói koncertet emelt ki, ahol egy nagyszabású gospelfesztiválon lépnek fel, és elárulta, hogy egy Szentgyörgyön készülő színházi előadásban is közreműködnek majd. Cserkész Emese több alkalommal is dolgozott már színházban, a kézdivásárhelyi szilveszteri produkció, az Ibusár zenei vezetője volt, és sok más zenei projektet – Voces női kar, Mini Snaps, Sepsi Kamarazenekar – is működtet, melyek fontos színfoltjai a sepsiszentgyörgyi zenei életnek.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint jó hatása lesz-e az edzőváltásnak a Sepsi OSK-nál?









eredmények
szavazatok száma 608
szavazógép
2019-01-03: Máról holnapra - Farcádi Botond:

Mit hozhat az új esztendő?

A szilveszteri visszapillantások után az új esztendőre vonatkozó fogadalmak, valamint a jövőbe tekintő elemzések, jóslatok idejét éljük a napokban. Hogy mit hozhat számunkra 2019, azt nyilván nem tudhatjuk, legfeljebb előzetes tapasztalataink és a világban, valamint Romániában zajló folyamatok értelmezése révén fogalmazhatjuk meg, mire számíthatunk.
2019-01-03: Kármentő - Demeter J. Ildikó:

Téli alkonyatban hazafelé

Botladozom hazafelé a sötét Mihai Viteazul téren, és nem tudom, kit szidjak inkább. A telet nem lehet, mert egyrészt hiába, másrészt a hó legalább világít egy kicsit, harmadrészt szeretem is, feltéve, hogy valóban tél, hóval, és nem valamilyen esős, sáros vagy poros átmeneti idő, amit a klímaváltozás hozott ránk, az élőhelye iránt bűnösen közömbös emberiség szégyenére.