A Szent Korona különleges eszmeiséggel bíró ereklyénk, a magyar nemzet és államiság kiemelkedő jelentőségű szimbóluma. Sok évszázados históriája folyamán legfőbb nemzeti kincsünket gyakran használták különféle célokra, menekítették háborúk vagy trónviszályok során.
Rendkívüli kalandokkal tűzdelt sorsa összességében jól jelképezi a magyar állam több mint ezeresztendős viharos történelmét. Bármennyire hihetetlen, külföldről való hazatéréseit még nem tárta fel szisztematikusan a magyar történetírás és koronakutatás...
Az elmúlt esztendők legfrissebb vizsgálatai alapján a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetője koronánk eddig ismert tizenegy hazatérését mutatja be és teszi mérlegre. Négy ízben a középkor folyamán (1205, 1242, 1305, 1463), öt esetben a kora újkorban (1608, 1664, 1687, 1712, 1790), végül két alkalommal a 19–20. században (1853, 1978) került vissza a becses ereklye. Voltak más, ideiglenes hazatérései is: az 1551 őszén I. Ferdinánd király (1526–1564) bécsi udvarába szállított magyar koronát 1563 szeptemberében előbb fia, Habsburg Miksa, majd 1572 őszén Rudolf főherceg koronázására vitték Pozsonyba – az akkori magyar fővárosba –, a ceremóniák után azonban a felségjelvényeket újra visszavitték a bécsi császárvárosba. Ezért számolunk összességében tizenegy hazatéréssel a tizenhárom helyett.
A magyar korona első ,,elorzása” 1205. április 17–25. körül történik, amikor Imre király özvegye, Konstancia királyné Székesfehérvárott magához veszi, és gyermek fiával, III. László királlyal Ausztriába indul. Mivel a gyermek király május első napjaiban elhalálozik Bécsben, Péter választott győri püspök a magyar koronával és III. László holttestével visszaindul Székesfehérvárra, ahova május 9–10. körül érkezik. Így a Szent Korona első, alig másfél hónapos külföldi útja végén visszakerül Székesfehérvárra, ahol a költekező, nagy birodalom vízióját élő II. András tavaszutó havának 29-én megkoronáztatja magát. Az Aranybulla kibocsátója több mint harminc évig uralkodott; 1235. szeptember 25-én halt meg, IV. Bélára (szervezőmunkája miatt második honalapítóként is emlegetett királyunkra) hagyva a trónt és a koronát, aki három és fél évtizedig viselte...
Ez volt a kezdet. A végét is részletesen tudjuk már a történetnek. A Szent Koronát és a hozzá tartozó ékszereket a szovjet hadsereg elől menekülő nyilasok – konkrétan Szálasi Ferenc – parancsára a Magyar Királyi Koronaőrség vitte német területre, a mai Ausztriába. Mattsee mellett 1945. április 26-án a Szent Koronát, az országalmát és a jogart egy kettéfűrészelt olajoshordóban elásták, majd május 7-én már csak a kardot tartalmazó, lezárt katonaládát átadták az amerikai hadseregnek. Pajtás Ernő ezredes, az egység parancsnoka azt állította a vallatótisztnek, hogy a koronaékszerek mind a ládában vannak. Amikor az amerikaiak Gömbös nyilassá vált fiától (aki Szálasi szárnysegéde volt) megszerezték a láda kulcsait, kiderült, hogy csaknem teljesen üres. A koronát és a másik két nemzeti ereklyét július 24-én ásták ki, és másnap dél körül Augsburgan egyesítették. Egy másik amerikai egység eközben a salzburgi érseknél megtalálta a palástot és a Szent Jobbot, I. Szent István királyunk mumifikálódott jobb kezét...
A magyar Szent Korona eddigi utolsó hazatérésére 1978. január 6-án került sor, miután leghosszabb ideig volt távol Magyarországtól: 33 évet töltött Amerikában. A koronázási ékszereket 1953-ban szállították az Egyesült Államokba, és az amerikai nemzeti aranykinccsel együtt őrizték Fort Knoxban. Kádárék mindent megtettek azért, hogy az ereklyék hazakerüljenek; élénk belpolitikai viták és kétoldalú tárgyalások után végül Jimmy Carter, az Egyesült Államok akkori elnöke döntött a visszaszolgáltatás mellett.
A budapesti országházban kiállított és gondosan őrzött koronázási kincseinket az elmúlt évtizedekben több millió bel- és külföldi látogató csodálhatta meg és nemzedékek magyarságtudatát erősítette meg.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
