Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

VitaA hatalom buta embereket akar

2019. január 11., péntek, Nyílttér

Habár mint nyugdíjas közgazdász tanár már nem vagyok aktív pedagógus, egyetértek Újfalvi István mérnök tanár gondolataival, amelyek a január 4-ei Háromszékben jelentek meg. Negyvenegy évig voltam tanügyi alkalmazott, előbb helyettesítő tanár falusi iskolák gimnáziumi tagozatán, majd oktatómester, később közgazdász tanár a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolában.

  • Forrás: Gandul.info
    Forrás: Gandul.info

Az 1989-es rendszerváltás előtt volt egyenruhája a diákoknak és volt fegyelem. Saját diákkoromból most is csak tisztelettel tudok emlékezni egykori tanáraimra, tanítóimra és oktatómestereimre. Akkor volt egy közszájon forgó mondás: „Olyan lesz a jövendő társadalma, ahogyan most tanítjuk őket az iskola padjaiban”. 1990-ben kivették az egyenruhát, amivel nagy szabadosság következett a diákság soraiban. Innen errefelé lassan oda jutottunk, hogy a diák úrfiknak és kisasszonyoknak majdnem minden szabad, a tanárnak pedig csak annyi, hogy tartsa meg az óráját, adja le az új leckét, feleltessen félévente, évente zárja le a rá bízott tanítványokat az általa oktatott tantárgyból. Itt még megemlítem, hogy tanügyi pályafutásom idején több mint harminc tantárgyat, szaktantárgyat és modult oktattam. A mostani fogyasztói társadalmunkban a tanulók számára valóban van demokrácia, a tanárok számára azonban csak diktatúra. Helyes ez?

A jelenlegi helyzetben, a sok elavult tankönyv, valamint a szaktantárgyak tankönyv­hiánya mellett az az érzésem, a jelenlegi hatalom kimondatlanul azt akarja, hogy minél kevesebb tanult ember legyen. Könnyebb a buta embert irányítani, mint azt, aki önállóan tud gondolkozni és még véleményét is kinyilvánítja.

A régi rendszerben a tanárra, tanítóra felnéztek az emberek. Most valahogy a tanári társadalom a közélet szélére szorult. Nincs meg a régi tisztelet irántunk.

Egy utolsó reflexió: az a pedagógus, akit jól megfizetnek és a társadalom értékeli, egészen biztosan szívből, lélekből fogja tanítani nemcsak a saját tantárgyát, hanem igyekszik leckéit színesebbé tenni. Nem muszáj csak egy az egyben leadni a tankönyv által írottakat, ezenkívül pedig a jó tanár átad diákjainak a saját élettapasztalatából is, ha másképp nem, az osztályfőnöki órán.

Itt említem meg, hogy sajnos, ma már nem vonzó a pedagógusi pálya, Nemigen van iskoláinkban harminc év alatti pedagógus.

Befejezésképpen igazat adok annak a kollégai véleménynek, hogy nem szabad az egész pedagógustársadalomra ráhúzni a vizes lepedőt ennek egyes tagjai miatt. Utoljára, de nem utolsósorban pedig azt hiszem, hogy bármelyik társadalmi rétegnek vannak jó, közepes és gyenge tagjai. Egy külföldi példát említek. Finnországban a közelmúltban annyira megfizették a pedagógusokat, hogy alig tíz év alatt odajutottak, hogy ma Európa egyik legfejlettebb társadalma lett az országuk. Ott pedagógusnak lenni  társadalmi kiválasztottság.

Czompó János

Megjegyzés. A hazai közoktatás sokakat érdeklő és érintő kérdés, ezért ebben a témában mások – tanárok, szülők, fiatalok, nyugdíjasok, szakemberek és a rendszert kívülről szemlélők – véleményét, álláspontját is érdeklődéssel várjuk. A szerkesztőség

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 239
szavazógép
2019-01-11: Nyílttér - :

Hajdani jó tanárunkról (Visszajelzés)

A Háromszék napilapot olvasva, A céltudatosság és a szolgálat embere című cikk eszembe juttatta, hogy nekem is van emlékem Fekete Gábor tanár úrról. Ő volt az első, egyetemi végzettséggel rendelkező sporttanár, aki minket tanított a baróti középiskolában.
2019-01-11: Nyílttér - :

Köszönjük, Szilveszter!

A zene mindenkié – ezt a Kodály-idézetet Vargyas apraja és nagyja is igazolta: az óvodások, kisiskolások különböző műsorokban, a fiatalok a hagyományos szüreti felvonuláson, a különböző évfordulós rendezvényeken, a nyugdíjasok szereplésében, az énekkar sikeres előadásaiban, a VADFIE-sek vallásos tevékenységében.