Magyar temetők román feliratú fejfákkal, román temetők magyar feliratú sírokkal, reformátusok, katolikusok, evangélikusok és unitáriusok által közösen használt, illetve megosztott templomok, történelmi magyar településeken kizárólag románul beszélő magyar származású lakosság, vegyes házasság, elnéptelenedő falvak – röviden összefoglalva ezek jellemzik az erdélyi, romániai magyar szórványt, amelyeknek furcsaságairól, érdekességeiről Vetési László református lelkész, egyházi író, szórványkutató tartott előadást a magyar kultúra napján Sepsiszentgyörgyön.
Alkalomhoz illően Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője szülőházának jelenlegi helyzetével kezdte előadását Vetési László. A sződemeteri Kölcsey-szülőház jelenleg görög katolikus parókia, a Kölcsey-megemlékezések helyszíne hagyományosan a református templom kertje, ahol a költő egész alakos szobra áll. Az előadó háromszéki példával folytatta bemutatóját, pontosabban a sepsi- és kézdiszékiekre utalva Szászsebes és Szászkézd példáját hozta fel, ahol őseink egykori szálláshelyeinek nyomai máig megtalálhatók, például utcanevek tekintetében. Vetési László úgy véli, a háromszékiek fordulhatnának több figyelemmel e két település felé, felelevenítve a közös múltat.
Az előadó a nyelvi, vallási együttélés különlegességeit sorolta, nem csupán erdélyi vonatkozásban. Kitért a partiumi, bánsági, dobrudzsai, moldvai, bukovinai viszonyokra is, részletezve egy-egy kirívó esetet, ahol különböző felekezetűek közösen, illetve megosztva használnak templomokat. Beszélt magyarok, románok, szászok, csehek, svábok, horvátok, bolgárok, törökök, tatárok lakta települések együttélési sajátosságairól, különböző anyanyelvűek és vallásúak nyelv- és felekezetváltásáról, azokról a csatákról, amelyeket az együtt élő nemzetiségek és felekezetek naponta megvívtak egymással, majd rendezték közös dolgaikat.
Vetési László több száz szórványtelepülésen tanulmányozta az együttélés problémáit, mostani előadásában negyven-ötven helyszínről beszélt, vetítve az általa készített dokumentumfotókból. A Háromszék kérdésére a szórványban élőkről elmondta, ott,
ahol ilyen méretekben élnek együtt különböző nyelvek, vallások, az élet mindig érdekesen, nem szokványosan szabályozta az együttélési formákat.
Az élet és az életszerűség felülír minden küzdelmet a vallás, a nyelv és egyéb más vonatkozás terén – mondotta. Példaként a bolgárcsergediek történetét említette, akiket 1100. körül telepítettek településükre, többször váltottak nyelvet és vallást, voltak evangélikusok, katolikusok, románok, de a múlt század elejéig még használták a bolgár énekeskönyvet.
Érdekes, hogyan maradnak meg bizonyos értékek, és hogy csiszolódnak össze a népek, különböző vallási felekezetek – hangsúlyozta Vetési László. Kifejtette, az egyház vezetése nem tudott és nem is akart beleszólni az élet rendjébe, mert ezt nem lehet kívülről szabályozni. Az evangélikus, lutheránus, református magyar templom közös használata sok helyütt évszázados hagyomány, s bár mindenen, még az úrasztali terítőn is vitatkoztak, mégis együtt használták azt.
