Ajánló Orbán László Találkozásra várva című könyvéhez

2019. február 1., péntek, Magazin

A Háromszékhez szorosan kötődő Orbán László gyergyóremetei plébános, esperes naplós feljegyzéseinek válogatását Találkozásra várva címmel a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia, a megyei könyvtár és a kiadvány szerkesztőinek jóvoltából az érdeklődők megismerhetik február 5-én 18 órakor a Szent József-templomban tartandó szentmise után, ha felvonulnak a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartandó könyvbemutatóra. Alább kedvcsinálóként közlünk szemlevényeket a kiadványból.

  • Márkus András, Lázár Lajos segédlelkész és Orbán László karácsonykor Gyergyóremetén Fotó: Márkus András gyűjteményéből
    Márkus András, Lázár Lajos segédlelkész és Orbán László karácsonykor Gyergyóremetén Fotó: Márkus András gyűjteményéből

Orbán László Bélafalván született 1918. január 25-én, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron és Kolozsváron a Hittudományi Főiskolán végezte. Pappá Márton Áron szentelte Kolozsváron 1943-ban. Szolgált Gyergyócsomafalván, Csíkszeredában, Bátoson, 1948-tól Kézdialmáson plébános. 1949. július 5-én vizsgálati fogságba került, majd 1950. május 11.–1951. május 28. között a Duna-csatornánál dolgozott, ezt követően 1956-ig kényszerlakhelye (D. O.) volt Almáson. 1966-tól Gyergyóremetén plébános, 1972-ben pápai prelátusi kitüntetésben részesült – ismerteti életútjának főbb állomásait dr. Ferenczi Sándor A gyulafehérvári (erdélyi) Főegyházmegye Történeti Papi Névtára című munkájában. Orbán László 2013. március 11-én hunyt el a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon lakójaként. Gyergyóremetén temették a templomdombon, az általa kiásatott régi templom szentélye mellett, végrendelete szerint, s így holtában is vigyázhatja Gyergyóremete népét.

Orbán László mint a megye szülötte és volt almási plébános kötődött Háromszékhez. Lássuk, hogyan emlékezik Almásra érkezéséről:

„2005. április 11. (tavaly) Szent Mihálykor a lemhényi-almási templombúcsún voltam. Hazajövet felkerestem Nyujtódon jó barátomat, Csüdör Antalt. Nyugdíjas tanító, akit 1948–49-ben az egyházzal való együttműködés miatt nagyon sok rendben zaklattak. Feleségével együtt tanítottak. Odahelyezésem alkalmával barátságosan fogadtak s mindenben segítettek. Az iskola északkeleti része tanítói lakás volt. Volt az épület bal szárnyán egy szoba, s mivel nem volt lakása a papnak, ezt a szobát megszerezték számomra. Egy hónapot lakhattam ott, ebédkosztot is adtak. A párt korifeusai azonban egy hónap után kitették a szűrömet. A szomszéd nagy házban László néni fogadott be. Ott laktam 1949 Szent László-napjáig. Ez idő alatt a torony mellé, amely az 1700-as évek kápolnájából megmaradt, fából kápolnát építettünk. Hát volt mit segítenie.”

Egy újabb bejegyzésében elfogatását idézi fel:

„2007. május 10. Ma, május 10-én 57 éve, éjszaka 12 óra tájban hívtak beteghez Kézdialmáson. Mihelyt megnyílott az ajtó, a puskacső duvadt be rajta. (...) Öten voltak fegyveresek. Tudtam, hogy az én betegségemet óhajtják orvosolni. Meleg ruhát vettem magamra, ismerve a cementes cellák ölelő ragaszkodását, a bundámat jó szorosra összetűrve magamhoz vettem, gondolva, melegben árnyék, hidegben melegség, esőben, hóban védelem, cellában párna. Sürgettek. Megmosakodtam, és utána, hogy éhesen ne menjek, kolbászt, kenyeret ettem, és megittam egy fél liter bort. Kínáltam volna jóakaróimat is, de jeleztem, hogy nem tehetem, mert hivatalos küldetésben ezt nem fogadhatnák el. Aztán indulás. Ott hagytam mindent. A dzsip gurult velünk Kézdivásárhelyen keresztül Szentgyörgyre, egy-két óra múlva Brassóba, a biztonságiakhoz. Onnan hajnalban zöld ágakkal díszített teherautók szállították az összegyűjtött, javítótáborba való közönséget Gencsára, Bukarestbe, az elosztótáborba. Vagy tíz nap múlva duba-vagonokban szállítottak Capul Midiára. Egy kerek évet dolgoztam különböző munkakörökben – Isten oltalma alatt. Hála legyen a mindent előre látó Istennek – sok tapasztalattal és tanulsággal gazdagodtam, és büszkeségem alábbhagyott, óvatosságom, tájékozottságom gazdagodott.

Most, 55 év távlatából nézve a dolgokat, belátom, hogy akkora emberismeretre soha nem tehettem volna szert. Egy olyan embertömegben, ahol együtt voltak miniszterek és zsebmetszők, lótolvajok és a hercegek, papok és kulákok, tanárok és kubikusok, nemzetiségre és vallásra való tekintet és megkülönböztetés nélkül, közös névvel nevezve tâlhari, borfași, bandiți, deținuți. Szép vegyes társaság, de mind az Isten alkotása. Mindenkiben örök életre hívott lélek, szikrányi jóságában Isten lelke, a Szentlélek tüze égett vagy pislákolt. Itt kevés beszéd is elég volt egymás vigasztalására, dolgoztunk és hallgattuk a tenger mormolását. Néha ordítva csaptak át a hullámok a táborunk határán átvonuló úton, mintha a Mindenható haragja el akarná nyelni az egész tábort. (...) Volt mit dolgozni, volt kit vigasztalni, biztatni. Isten így akarta!”

Márkus András, őrkői plébános, volt gyergyóremetei segédlelkész

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bejut-e a Sepsi OSK labdarúgócsapata a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 179
szavazógép
2019-02-01: Magazin - :

Felépülhet idén az Új Ezredév Református Központ

A Ceauseșcu-diktatúra megdöntését eredményező temesvári népfelkelés 30. évfordulójára felépülhet Temesváron a Tőkés László egykori temesvári lelkész által kezdeményezett, Makovecz Imre által tervezett Új Ezredév Református Központ.
2019-02-01: Máról holnapra - Farcádi Botond:

Polgármesterek lázadása

Románia rendszerváltás utáni történelmében alighanem példátlan fenyegetéssel rukkoltak elő minap a városi polgármesterek: kilátásba helyezték, hogy Bukarestben tüntetnek, ha a kormány nem hajlandó meghallgatni kéréseiket, és a költségvetési törvény elfogadása révén jelentős összegektől fosztja meg az önkormányzatokat.