Farcádi Botond
Nagyon hamar szertefoszlottak azok az illúziók, melyek szerint az új alakulatok, amelyek a hagyományos pártokra kínálnának alternatívát, valóban a politikai osztály megreformálását tűzték ki célul. A társadalomban hiába van meg az igény a tisztességes, szakmailag felkészült országvezetőkre, ezeket az energiákat általában elterelik.
Ennek alighanem ahhoz is köze van, hogy Romániában 1989 után elmaradt a megtisztuláshoz oly szükséges átvilágítási folyamat. A kommunista nómenklatúra és a Securitate átmentette hatalmát, beépült a politikai, gazdasági életbe, titkosszolgálatokba, médiába, az igazságszolgáltatásba, és közügyeinkre ma is jelentős befolyással bír.
Valami ilyesmit láthatunk most is, amikor a politikai osztállyal szembeni egyre nagyobb fokú – és igencsak jogos – elégedetlenséget olyan új pártok igyekeznek kihasználni, erővé formálni, mint a hétvégén létrejött szövetség a Mentsétek meg Romániát és Dacian Cioloș Plus nevű pártja között. Sokan abban bíznak, hogy végre egy új, feddhetetlen, szakmailag felkészült csapat áll össze, amely már az EP-választásokon meghatározó erővé növi ki magát. Egyes romániai magyar körökben is többen bizakodva fogadják Dan Barna és Dacian Cioloș új projektjét, üdvözlik, hogy részben magyar nyelven is próbálnak kommunikálni, gyengíteni igyekezvén az RMDSZ pozícióit, szavazatokat remélve a szövetséggel szemben kritikus magyaroktól is.
Mielőtt azonban az RMDSZ-ből kiábrándult, a másik két kis alakulatban, az MPP-ben és az EMNP-ben valós alternatívát nem látó magyarok ujjongva rohannának Dacian Cioloș és Dan Barna ölelő karjaiba, nem ártana némi körültekintés. Merthogy magyar nyelvű kommunikáció ide vagy oda, az új szövetség pártjainak általános üzeneteken túl semmiféle, kimondottan a magyar kisebbségnek szóló programja, ajánlata nincs. Dacian Cioloș egyéves kormányfői tevékenysége során sem tanúsított különösebb érdeklődést a magyarság problémái iránt, most pedig hetek óta nem sikerül tisztáznia, mit keresett a 90-es évek elején Gheorghe Funar szélsőségesen magyarellenes pártjában. A Mentsétek meg Romániát Szövetség magyarok iránti érzékenységéről is sokat elárul az, hogy a liberálisokkal együtt az alkotmánybíróságon óvták meg azt a közigazgatási kódexet, amely a magyar nyelvi jogok valamelyes bővítéséről is rendelkezett.
De nem csak a magyar ügyekben „gyanús” e két alakulat: Dan Barnáék tevékenységének leglátványosabb mozzanatai az igazságügyi törvények módosításához kötődnek, s az ügyészség privilégiumainak védelmezésében jeleskedtek, Dacian Cioloș pártjának feddhetetlenségéről pedig ugyancsak sokat elárul, hogy az alakulatot az egykori Securitatéhoz kötődő figurák jegyezték be.
Mindezek alapján egyáltalán nem kizárt, hogy ez a pártszövetség voltaképpen kísérlet arra, hogy a társadalomban lassan beérő, új politikai osztály iránti igényt kihasználva pár jobban csengő név, tisztább arc és másfajta kommunikáció segítségével továbbra is megőrizze hatalmát ugyanaz a régi és új szekusokból álló gárda.
