Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

A személynévhasználatról

2019. február 7., csütörtök, Család

Helyesen mondjuk és írjuk azt, hogy Ady Endre magyar költő, Octavian Goga pedig román. Remélhetőleg nem zavar minket az, hogy a nyelvek többségében más a névelemek sorrendje, s az sem, hogy miként kell ejteni a nem magyar szavakat. A szabály az szabály, igyekezzünk tehát alkalmazni.

A magyarban tiszteletben tartjuk az idegen személynevek írását, az illető nyelvbeli ejtését úgyszintén. Ez persze azt jelenti, számos esetben utána kell járnunk a dolgoknak, hogy ne tévedjünk. Tegyük is meg, főleg, ha a médiában kell helytállni.

Nem árt néhány részletet megtudni a felvetett kérdés esetében.

Elvileg bármely népről elmondható, hogy kezdetben saját szókincse alapján köznevekkel nevezte meg közössége tagjait, ekképp alakítva ki a maga egyelemű neveit. A népvándorlás kori magyarság is egyelemű neveket használt, ezek egy része eredeti magyar név volt, köznévi jelentéssel bíró. Aztán az ún. keresztény nevekkel beköszönt a ma is tartó korszak, amelyben használóik többnyire már nem ismerik a nevek jelentését, lévén, hogy számos idegen eredetű név kerül forgalomba, amelyek egykori jelentése akár feledésbe is merülhetett, sőt, olykor még az a nyelv sem létezik már, amelyből kölcsönözték. És persze minden nyelv többé-kevésbé alakított is az átvett idegen szón, megpróbálva magához idomítani azt.

A többelemű nevek megjelenése a középkori Európában országonként különböző időpontokban történt, általában az akkori fejlettségi szint következményeként. Használatuk először Olaszországban bukkan fel a X–XI. században, nálunk a XIV–XV. században szilárdul meg. Magyarországon a XIV. század a családnevek megjelenésének ideje (ezek eleinte könnyen változtathatók), 1437-től 1526-ig elterjednek már a jobbágyság körében is. Oroszországban a családnevek használata csak a XVIII. században, a román fejedelemségekben a XVIII–XIX. században, a törököknél csak a XX. században válik rendszeressé, de vannak országok, ahol máig nem alakult ki a vezeték- és utónévből álló nevek rendszere.

A névelemek sorrendje a többségtől eltérő a magyar (úgyszintén a kínai és a japán) nyelv esetében. A névelemek általában az illető nyelvben természetesnek számító sorrendben követik egymást. Az indoeurópai nyelvek esetében és másoknál is a jelző (a családnév) a jelzett szó (keresztnév) után következik. Ami nálunk utónév, a legtöbb nép esetében tehát elöl áll. Hogy van akkor a finnugor népeknél, a finn vagy az észt esetében például? Mert ott is a magyaros sorrendnek kellene működnie, az lenne a nyelv természete szerint az elvárható, mégsem ez a helyzet. Ugyanis amikor a családnevek, a kételemű nevek náluk megjelentek a svéd, orosz, illetve német uralom idején, ezeknél a népeknél a latin, illetve az uralkodó nép nyelvének a tekintélye döntött.

Megfigyelhető, hogy Trianon után a más országokhoz került magyarok névhasználatára is jócskán hatott az illető idegen nyelv, az államnyelv. Így Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában jelenleg a magyar névhasználat néhány sajátossága háttérbe került, kiszorult. Mert nem csupán az számít magyar jellegzetességnek, hogy milyen sorrendben használjuk nevünk elemeit, de például az asszonynévhasználat is. A legtöbb európai népnél a feleség csak keresztnevét tartja meg, s felveszi a férje családnevét. De nálunk ez már a XVI. század második felétől másképp van. A hivatalos magyar asszonynév a következő négy változat egyike lehet: 1. Nagy Jánosné, 2. Nagy Jánosné Kovács Anna, 3. Nagyné Kovács Anna, 4. Nagy Anna vagy Kovács Anna (hivatalos rendelkezés alapján). A magyarosnak számító első három változat szorult vissza idegen hatásra a Magyarországot körülvevő államokban. Ritkán fordul elő sajnos Erdélyben, hogy valaki következetesen úgy használja nevét, mint ahogy például Gazdáné Olosz Ella tette.

Zsigmond Győző

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki nyeri meg az idei elnökválasztást?









eredmények
szavazatok száma 717
szavazógép
2019-02-07: Család - :

Irányelv a család védemében

Ideiglenes politikai megállapodásra jutott a román EU-elnökség és az Európai Parlament a szülők és gondozók szakmai és családi életének egyensúlyára vonatkozó direktíva tekintetében – adta hírül január 25-én a munkaügyi és társadalmi igazságosságért felelős minisztérium.
2019-02-07: Család - :

Gyermekeink