Jó pár hete késő este értem haza munkából. Az 1918. december 1. utcában lakom 37 éve. Szüleim akkor költöztek ide, amikor a gyárak indultak. Abban az időszakban egymást segítve nőttünk fel, gyermekként együtt játszottunk, mindkét húsvétot megünnepeltük. Régen tényleg úgy éltünk mint egy nagycsalád, de sajnos, a rendszerváltás után megváltoztak a dolgok. Sajnos, az akkori öregek kihaltak, a fiatalok elmennek a jobb megélhetés reményében külföldre. Sokan elköltöztek, helyükre mások jöttek, nincs lehetőségünk megismerni egymást – egyszóval most már a mi tömbházunk is olyan lett, mint a vándormadarak fészke, elrepül a fecske és beköltözik a veréb.

Engem személy szerint az bosszant, hogy az emberek nem tisztelik egymást. Valamikor a tömbházunk D lépcsőházánál volt a szeméttároló, amelyet mostanra kiköltöztettek a Lidl Áruház hátánál levő parkoló mellé. Ezzel azonban a probléma nem oldódott meg, mert egy új szomszéd, akinek két autója van, az egyikkel – amit amúgy csak raktárnak használ – három autó helyét foglalja el a volt szeméttároló helyén. Ezzel sem lenne akkora gond, ha a tisztelt helyi rendőrség nem azzal foglalkozna, hogy éppenséggel ki áll meg egy úgynevezett zöldövezeten. Egy olyan területről beszélek, ami a Gyöngyvirág utca javításakor tönkrement, és senki nem ültette újra.

Mind tudjuk, Románia a korlátlan lehetőségek országa. Az nem szúr szemet senkinek, hogy egyesek három helyet foglalnak el egy olyan autóval, ami már nincs is használatban. De ha más megáll egy olyan helyen, ami csak volt zöldövezet, abban a pillanatban ott teremnek a helyi rendőrök, jegyzőkönyvvel a kezükben, és írják is a büntetést. Elgondolkodtató, hogy vannak emberek, akik nem törődnek azzal, hogy másoknak is hagyjanak parkolóhelyet, de az is, ahogy a hatóságok eljárnak!

Dobrica Róbert, Sepsiszentgyörgy