A nevetséges, 20 eurónál is kevesebb állami támogatás összegének növelésére az ellenzék részéről jött javaslat még tavaly ősszel, akárcsak két évvel korábban, amikor ugyancsak a liberális honatyáknak jutott eszükbe elővenni a témát. Legutóbb egyébként 2015 tavaszán módosult a gyermekpénz összege, akkor duplázták meg a korábbi juttatást, amely még így is siralmasan kevés.

Bár valóban égetően fontos lenne már a havi 84 lejes járandóságot korrigálni, az éppen aktuális kormányoknak valahogy mégsem sikerül, ráadásul a parlamentben is rendre leseprik az asztalról a honatyák. Még az indoklás is minden alkalommal ugyanaz: a megemelt juttatás többletkiadást jelentene az államháztartásnak, a kezdeményezők pedig nem nevezték meg, hogy miből kellene azt biztosítani.

A kisember számára már-már hihetetlennek tűnik, hogy miközben a hatalmon lévőknek annyi más – nem ritkán átgondolatlan – dologra kiterjed a figyelmük, a gyermekek támogatása, a gyermekvállalás ösztönzése, átfogóbb demográfiai közpolitikák kidolgozása valahogy soha nem elég aktuális Romániában. Egy olyan országban, amelyben a népességfogyás, az elöregedés tény és való, ahonnan sok fiatal még ma is éppen azért távozik, hogy megélhetést, anyagi biztonságot teremtsen a családalapításhoz, gyermekvállaláshoz.

Mindezekre egyébként a kezdeményezők is rávilágítanak érvelésükben: Románia sereghajtó az unióban a gyermekeknek szánt kiadások tekintetében. A havi 84 lejes juttatás napi 2,8 lejt jelent – ebből csekélységre is alig futja, a napi kifli-joghurt adagra szűkösen elegendő, arról nem beszélve, mi minden másra költenek a családok havonta. A liberális honatyák előterjesztésükben azt javasolták, a gyermekpénz összege kétéves korig havi 300 lej, 18 éves korig pedig havi 150 lej legyen.
S miközben mindenkori vezetőink érdektelenségén dühöngünk, több európai uniós országban is jó ideje legfontosabb erőforrásuk, a fiatal generáció felkarolására összpontosítanak. Ha csak Magyarországra tekintünk, az elmúlt időszakban számtalan olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek által a gyermekvállalást, a családalapítást ösztönözték, s ezt az irányt követik a jövőben, sőt, bővítik a kedvezmények, támogatások körét. Erdélyi magyarként némiképp irigykedve olvassuk az erről szóló híreket, mert az előzményeket ismerve aligha számíthatunk arra, hogy kies országunkban a közlejövőben javul majd a támogatási rendszer. A 21. századi Romániának ugyanis nem csak a családokat, gyermekeket illetően nincs jól kiforrott, gazdaságilag megalapozott elképzelése, más téren sem jeleskedik.
Szomorú, de való: a csencselő megélhetési politikusoktól, maguknak külön nyugdíjat osztogató honatyáktól a köz érdekét szem előtt tartó cselekedetekre aligha számíthatunk.