Rögtönzés – törvénynek álcázva
Térjünk vissza a törvényes keret alakulásához. 1995-ben megjelent a 84-es számú új tanügyi törvény. Ebben a XII. fejezet a kisebbségi oktatás romániai lehetőségeit és tiltásait foglalja össze nyolc cikkelyben. Érdekes, hogy csak egy kisebbségi oktatással foglalkozó cikkellyel tartalmaz többet, mint az 1924-es tanügyi törvény.
A tiltó intézkedések nagyjából megegyeznek a „nagyobb testvér” elképzeléseivel. Volt egy olyan kitétele is (a 122-es cikkely), amely nem engedélyezte, hogy a magyar nyelvű szakoktatásban a megfelelő szaktantárgyakat magyarul tanítsák. A tiltás látszólag egy akármilyen adminisztratív intézkedésnek is tűnhet. Azonban többről van szó, mert a szakközépiskolákban, a törvénykezés értelmében, a tantárgyak 60–70 százalékát, a szakiskolákban pedig a 75–80 százalékát tanították egy ideig románul. Ez a magyar közösségben azért is rossz vért szült, mert az utolsó, rendszerváltozás előtti törvényben ez a tiltás nem szerepelt.
A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az 1978-as tanügyi törvénytervezetben benne volt a tiltás, csak emiatt Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen zavargások támadtak, mire a pártvezér azonnal népgyűléseket szervezett a két székely városban, és elmondta, hogy mindez puszta rágalom.
A kisebbségi jogokat nemhogy megnyirbálnák, sőt, ellenkezőleg, kiteljesítik azokat. Így aztán a törvénytervezet, akarva-akaratlan, változott, és az immár új törvény előírásai értelmében a szakoktatásban a szaktárgyakat 1990-ig magyarul tanították. A törvény javunkra történő módosítására 1997-ben nyílt újból alkalom, amikor az RMDSZ kormányon volt.
A 36-os Sürgősségi Kormányrendelet (a továbbiakban SK) kikényszerítette ennek a cikkelynek a megváltoztatását. Hozzátesszük mindjárt, hogy az SK egész törvénykezési csomagot bocsátott a romániai tanügy rendelkezésére. Megtámogatta az iskolák önálló törekvéseit. A tanítóképzés átkerült a felsőoktatásba, de a középfokú képzésben is megmaradt. Ebből problémák/feszültségek is adódtak. Mint pl. tanárok lesznek-e azok, akik a felsőfokú tanítóképzőt végzik, annak ellenére, hogy elemiben tanítanak? Több fizetést kapnak-e? Az SK átfogó curriculáris reformot szorgalmazott. A szakemberek ki is dolgozták azt.
Új fogalmak
Az 1998-ban napvilágot látott új Országos Curriculum olyan fogalmakat vezetett be az oktatásban, amelyekről addig csak Románia határain kívül hallottunk. Példának okáért a tanmenetet törzsanyagra, fakultatív és opcionális órákra bontotta, műveltségi területek szerint rendszerezett. A pedagógust önálló munkára ösztönözte. A romániai törvénykezés értelmében a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásukkal egy időben hatályba is lépnek, de utólag a parlament vagy elfogadja az azokban foglaltakat, és ily módon törvény válik belőlük, vagy visszautasítja, és ezáltal hatályukat vesztik. Esetünkben a parlament rábólintott az SK-ra, és ezáltal megszületett az alaptörvény módosítására hivatott 1999/151-es törvény.
A kétezres évek első évtizedének oktatási törvénykezéséből a 2003/268-as törvényt emelem ki, mert az több oktatásszervezési gyakorlatot változtatott meg. Az óvodák nagycsoportja számára az intézmény látogatását kötelezővé tette. Bevezette az általános és kötelező tízosztályos oktatást. A szak- és inasiskolák helyett egységes, úgynevezett ipariskolák szervezését írta elő, és azokat behelyezte a középiskolai rendszerbe. Eszerint az az ipariskolás, aki elvégezte a IX–X. osztályt, első kategóriás szakismeretekkel és oklevéllel rendelkezik majd. Ha úgy dönt, hogy folytatja tanulmányait, egy kiegészítő év elvégzése után, amely a második kategória megszerzését jelenti, választhat: vagy elméleti, vagy pedig szakközépiskolában látogathatja a XI–XII. osztályt és érettségizhet. Abban az esetben, ha szakmájából képességpróbát tesz, megkapja a harmadik kategóriát. Ez a szerkezeti változás egyben azt is jelentette, hogy az oktatásban 2003-tól csak IX. osztályos beiskolázási számok lehettek. Tetszetős elképzelés volt, de a gyakorlati alkalmazása végül is a szakmai oktatás kárára, nem javára szolgált. Elsorvasztotta a szakiskolákat és felhígította a középiskolai oktatást.
A törvény a líceumokat három ágazatra bontotta: elméleti, technológiai és vokacionális ágazatra. Magyarul ez utóbbi ágazatot képességfejlesztőnek nevezzük, de Erdélyben, amint tudjuk, a műszó az általános nyelvhasználatban nem terjedt el.
A 2003/2004-es tanévtől a VIII.-os végzősöknek, mivel a tíz osztály kötelező lett, százszázalékos beiskolázási tervet kellett biztosítani. Ez az intézkedés a magyar oktatás szempontjából is hasznos volt, mert addig a IX.-es beiskolázási tervet mindig a helyi magyarság arányszámaihoz mérték. Ennek az intézkedésnek is köszönhető az, hogy 2004-ben a magyarul tanuló középiskolások száma 29 946-ra nőtt.
Vizsgáljuk meg ezt a folyamatot kissé részletesebben.
1993-tól a középiskolásaink száma enyhén csökkenő tendenciát mutatott. A líceumi diákok száma azért is csökkent, mert a magyar nyelvű felsőoktatást Romániában 1985 és 1989 között annyira ellehetetlenítették, hogy az majdnem megszűnt.
A szaktárca belső adatai szerint a 7009 magyar nemzetiségű egyetemistából kb. 500-an tanultak anyanyelven. Emiatt a kilencvenes évek elején Romániában gyakorlatilag csak középfokú oktatásról beszélhettünk. A magyar nyelvű felsőoktatás ebben az időszakban kezdett fejlődni. Érdekes adalék ehhez az, hogy az erdélyi magyarság egyik fő törekvése a kilencvenes évek elején-közepén a kolozsvári magyar egyetem visszaszerzése volt. A román állam erről hallani sem szeretett, és cserébe minden más – felsőoktatással kapcsolatos – követelésről hajlandó volt tárgyalni. A magyarság vezető politikusai és a szakemberek ezt kihasználva új, kibővített beiskolázási számokat kértek és kaptak. Így a kétezres évek elejéig folyamatosan növekedett a magyarul tanuló egyetemisták száma. Az 1999/2000-es tanévben 19 654 magyar nemzetiségű hallgatót tartottak nyilván, ami 21,9 százalékos növekedést jelent az előző évhez viszonyítva, 2000/2001-ben és 2001/2002-ben ez a szám 23 281-re, illetve 24 598-ra emelkedett. (A magyarul tanuló hallgatók számát illetően jelen tanulmány nem tartalmaz adatokat – szerk. megj.)
Szándék volt, változás nem
A 2007–2011-es időszakban szükségessé vált az új tanügyi törvény kidolgozása. Az akkor hatályban levő 1995/84-es törvényt az idő meghaladta. Koncepciójának a modernizálása egyre erélyesebben kopogtatott az oktatás ajtaján. Különben is annyit módosították, hogy azt számítógépen is nehezen lehetett követni. A munkálatok intenzitását az is jelzi, hogy a szaktárca honlapján (www.edu.ro) 2007-ben három törvénytervezetet is lehetett olvasni. Az első változatok azonban jobbára csak a régi cikkelyek átfogalmazását eredményezték. Vagyis olyan visszás helyzet adódott, amely szerint az oktatás szakemberei egyfelől szorgalmazzák, várják a változtatásokat, valós decentralizálást akarnak, másfelől pedig félnek a szükségesnek ítélt változtatások hatásától, amelyek tisztségek, pozíciók, sőt, állások vesztését eredményezhetik. Sajnos, ez napjainkban sem alakul másként. Elég azokra a visszarendező intézkedésekre utalnunk, amelyek a 2011/1-es tanügyi törvény mintegy 150 cikkelyének a megváltoztatását, kiiktatását célozták.
Ebben az időszakban a magyar nyelvű oktatás új szabályozásában legalább két igen fontos javaslatunk volt. Ezek a törvénykezés diszkriminatív cikkelyeinek a kiiktatását szolgálták (volna). Az első arra vonatkozott, hogy a magyar osztályokban a román nyelven kívül minden más tantárgyat anyanyelven tanítsanak. A másik, hogy a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos módszer alapján tanítsák.
Tény, hogy egyik törvénytervezetből sem lett új tanügyi törvény, mert sem a politikum, sem a szakma nem tartotta azokat megfelelőeknek.
A következő érdemleges törvénytervezet 2010-ben került a nyilvánosság elé. Ez már sok pozitívumot tartalmazott. Érződött benne az a szándék, hogy a román oktatás közeledjék az európai „testvéreihez”. Viszont sok olyan törvénycikk maradt benne, főként a humán erőforrást illetően, amely a felzárkózást sehogyan sem segítette. Az új tervezet az oktatás szerkezetét 9 + 1-ben határozta meg. Ez magyarul azt jelenti, hogy az általános és kötelező oktatás kilencéves lesz, és hozzá jön ehhez egy előkészítő osztály, amely az óvoda utolsó csoportját emelné át az elemi oktatásba. Az általános oktatás szerkezetét az alábbi életkori beosztás szemlélteti: 0–3, 3–6, 6–7 (előkészítő osztály), 8–12, 13–16. Vagyis a tanulókat legalább 16 éves korig az általános oktatásban tartják. Megjegyzem, 1989 előtt sok külső támadás érte a román tanügyi rendszert amiatt, hogy az általános és kötelező oktatás a gyermekeket 14 éves korukban magukra hagyta. Ebben az új szerkezetben megvalósulhatott volna az a változás, amely az oktatás tartalmi megújulását is elősegítette volna.
Arról van szó, hogy az 1989 előtti 4 (elemi) + 4 (gimnáziumi) + 4 (líceumi) oktatási szerkezet megtartása volens-nolens a régi oktatás tartalmi átmentéséhez is vezetett. Többek között az történt, hogy a tankönyveket 90 százalékban ugyanazok a szerzők írták, mint 1989 előtt. Ők a régi tankönyveket kevés változtatással, újként tovább görgették. Az a tény is „segítette” a szerzőket, hogy a tankönyvlicitek nem biztosítottak elég időt a kéziratok kidolgozására. Sejtjük, hogy ez a „szervezés” nem teljesen véletlenül történt. Ez lehetett a 2006-ban hivatalban levő miniszter véleménye is, mert leváltotta azokat, akik a tankönyvek kiadásáért feleltek. Ám az eltávolítottak helyét újak foglalták el, és láss csodát, a régi gyakorlatok mind a mai napig nem sokat változtak.
Hihetetlen, hogy ma már ott tartunk: a romániai, vagyis egy ország V. osztályosai tankönyvek helyett „tankönyvpótlót” fognak kapni. Miután négy évig szintén tankönyvek nélkül tanultak. A magyar iskolákba is román nyelven érkezik ez az „anyag”? Tanárokat is csatolnak hozzájuk? Vagy a magyar iskolások nem kapnak ilyen tankönyvpótlót? (A 2017 szeptemberében román nyelven kiadott, több tantárgyat tömörítő V. osztályos kézikönyvről van szó – szerk. megj.)
(folytatjuk)
(A Maszol.ro honlapon 2017-ben megjelent írás szerkesztett változata)
Murvai László
