A kormány nem felszabadítani, hanem saját markába kaparintani igyekszik az igazságszolgáltatást, és eszközei is ugyanazok, melyek ellen korábban oly hevesen tiltakozott. Cseberből vederbe...
Jó évtizede, mikor hatalmas lendülettel beindult végre Romániában is a korrupcióellenes harc, sokan ünnepelték, hogy végre sikerül megálljt parancsolni az állampolitikai szintre emelt lopásnak, csalásnak, a közpénzek elherdálásának, az ország kifosztásának. Sorra buktak le és kerültek börtönbe a „nagyágyúk”, ám egyre inkább szaporodtak a gyanús jelek is. Szinte naponta közvetítettek a televíziók egy-egy nagy lecsapást, feketébe öltözött maszkosokkal, bilincsben elhurcolt fejesekkel, repkedtek a milliós csalásokról, sikkasztásokról szóló hírek. Volt, akit aztán elítéltek, akadt, akit felmentettek és olyan is, akit meghurcoltak, de vádat soha nem emeltek ellene, a bélyeg azonban rajta maradt. Cirkuszt kapott a nép, és boldogan ünnepelt, hogy lám, végre rács mögé kerülnek az aljas gazemberek, akik miatt húsz-harminc évvel a rendszerváltás után is a szegénység, nyomor uralja Romániát. Keveseknek tűnt fel, hogy valami nincs rendben, ennek nem így kellene működnie, többnyire csak az így vagy úgy érintettek mondogatták, de ki hitt nekik? Aztán szépen lassan kiderült: a nagy csinnadrattával működő gépezet kitűnően megfelel politikai leszámolásokra, zsarolásra, megfélemlítésre, félre lehet állítani, sarokba lehet szorítani a renitenseket, sőt, akár egy-egy közösség (például az erdélyi magyarság) megrekcumolására is alkalmas. Érkeztek a hírek a furcsa ügyészi eljárásokról, a kétes bírói ítéletekről, a titkosszolgálatok áldatlan szerepéről.
Aztán jött a jelenlegi hatalom, hogy ő majd rendet tesz, megtisztítja eme fertőt, csakhogy a legnagyobb kutyák itt is sárosak, vád és ítélet is született már a legtöbbjük ellen, amit tesznek tehát teljesen hiteltelen.
És valóban, ezt igazolja a volt főügyész, Laura Codruţa Kövesi ellen zajló boszorkányüldözés legújabb fejezete is. No, meg azt, hogy sem módszerekben, sem eszközökben nem különböznek azoktól, akik befolyása alól mentenék az igazságszolgáltatást. Ugyanúgy bűnösnek kiáltják ki azt, aki ellen még a vádemelés sem történt meg (az ugyancsak fura, még a legnaivabbak számára is, hihetetlen vádakról ne is beszéljünk), bosszúra, leszámolásra, az érintett teljes szakmai ellehetetlenítésére használnák azt a folyamatot, amelynek célja az igazság keresése, a valóban bűnösök leleplezése lenne.
Háború ez a javából, két – vagy több – sötét erő összecsapása, melynek legnagyobb vesztese a bedarált, teljesen hiteltelenített igazságszolgáltatás. No, meg mi, polgárok, hisz lassan egyetlen intézmény sem marad, melyben még hihetnénk, semmivé válik minden változásra, jobbulásra reményt nyújtó kapaszkodó.