Azok a régi, szép idők, amikor csak úgy pezsgett a politikai élet a komoly ellenzéki fészeknek számító Bibarcfalván: a pártok szavára jelentős részvétellel gyűlések zajlottak, a tanácsban pedig gyakran voltak napirenden a falut érintő kérdések!
Ennek a folyamatos mozgolódásnak köszönhetően a településnek a helyi tanácsban jóval erőteljesebb volt a képviselete, mint népessége alapján – legutóbb 672 ott élő személyt számoltak – várható lett volna: volt idő, amikor Benedek Csaba (RMDSZ), Szilágyi Sándor (MPP) és Kencse Sándor (EMNP) révén hárman is harcoskodtak javukért.
Világraszóló eredményeket nem értek el a bibarcfalvi tanácsnokok, de azért több kisebb sikernek örvendhettek. Például ott az a közmunka, amit a néppártosok a központi közcsorgó megújítása érdekében szerveztek. Régi tervrajzok felhasználásával meghatározták az új szivattyú ideális helyét, majd elhelyezték a csapokat, vezetékeket és kapcsolókat, a búvárpumpa felszerelésével – a sepsiszentgyörgyi Tricomserv ajándéka volt – óránként ezer liternél nagyobbra nőtt a borvízforrás vízhozama. A következő esztendőben a helyi közbirtokosságot és a Gyöngyvirág Nyugdíjasklubot is bevonták a munkába, melynek köszönhetően tisztává, barátságosabbá vált az évek óta elhanyagolt fürdő. Kencse Sándor igencsak aktív volt, és többször is felszólalt a tanácsban a faluból ingázó gyermekek érdekében.
Manapság úgy tűnik, mintha magára hagyták volna a falut. A legutóbbi helyhatósági választásokon egyetlen bibarcfalvi sem jutott mandátumhoz, majd nem jelentkezett senki a meghirdetett falufelelősi tisztségre sem. Ügyeiket nem tárgyalják a tanácsban, ha a falunak baja van – mint volt tavaly, amikor felmerült, hogy vezetékes víz nélkül maradnak –, önmaguknak kell szervezkedniük, hogy megvédjék érdekeiket. Ez sem sikerül mindig. A napokban panaszolták, hetek óta nem működik a központi közcsorgó, így aki jó vizet akar inni, az kénytelen alszegihez menni. Állítólag nem olyan nagy a baj, csak ismételten a néhány száz lejbe kerülő pumpát kellene kicserélni.
Így van ez, ha nincs, aki „szponzorba” megszerezze a motort, nincs, aki felkeresse azt a szakit, aki aztán a közjót nézve ingyen felszereli azt, vagy nincs, aki éppen a polgármesteri hivatal ajtaján dörömböljön, és követelje, bár az ilyen apró óhajaikat oldják meg haladéktalanul.
Jó lenne, ha újból megszerveznék a falufelelős-választást, hátha akadna valaki, aki nemcsak „szájkaratézni” szeret, hanem néhanapján dolgozna is?
