GlosszaSabin Gherman: Hurrá! Románia visszatér a dákommunizmusba

2019. március 2., szombat, Vélemény

Le kell zárni a határokat! Románia csak így lesz igazán a románoké.

Legyünk nyomorultak. Kurvák. Véssük eszünkbe: a jellem ebben az országban nem garancia a sikerre. Meg azt, hogy a „haramia” megnevezés elismerő összekacsintás, és nem sértés. Meg azt, hogy nem adhatunk könyvet egy nép kezébe; mindenféle ötletei támadnak, és aztán szőröstül-bőröstül felfal. Tehát tapsoljuk meg Dragneát, legfőbb bukott diákunkat, és tapsoljuk meg Dăncilăt meg az összes szerencsétlent. Ez az ódákban és facebookos photoshopokban megénekelt Románia végül is őszinte velünk, és megmutatja: itt mindig a semmirekellők járnak jól.

Nekik nincs szükségük sem NATO-ra, sem Európai Unióra, kitűzik a mellükre a trikolór jelvényt, és ez elegendő. Ők a pszichológusok, akik karjaikban ringatják ezt a koszos körmű nemzetet.

Na és, ha nincsenek autópályáink? Mér’, az ősssi földútjaink már nem jók? Iskolák? Mikor jött jól bárkinek ebben az országban az iskola ahhoz, hogy jól éljen? Kórházak? Ennyi Istentől ajándékba kapott cickafark meg vérehulló fecskefű mellett? Igazságszolgáltatás? Hogyhogy vonuljanak börtönbe a tolvajok? Hisz nálunk jobban elboldogultak a konkrétum ágas-bogasságaival. Ne legyünk gonoszak, elvtársak – kövessük az útjukat, és egy szép napon, nyálszőnyegen csúszva, eljutunk a sikerig.

Tehát építsük fel az új Romániát!

Felsorakozva, megnyírva-megborotválva-kinyalva, üdvözölve a milicistát. Menjünk Teleormanba és tanuljunk: a szegénység erény, ha a népé. A behódolás  újabb erény, szintén a népé. Álljunk be a sorba a videlei líceum múzeuma előtt – az országnak e szegletéből emelkedtek fel Viorica és Carmen elvtársnők (Viorica Dăncilă kormányfő és Carmen Dan belügyminiszter – a szerk.), a nemzet anyái, új identitásunk megkeményedett bimbói. És ha elmúlik, akkor hazafiasan a kert végébe szarunk, így teszünk 2050 éve, és senkinek sem engedjük meg, hogy megváltoztassa hagyományainkat, cserjéinket, folyócskáinkat (utalás Mihai Eminescura – a szerk.).

Égessük el a könyveket, elvtársak, irtsuk ki a könyvesboltokat! Miért, már nem elegendőek nekünk győzelmeink legendái, a rettenthetetlenség próbái, Bumbeşti-Livezeni? A Duna–Fekete-tenger csatorna? Bárki írogathat könyveket, ahogy csak megfordul a fejében? Valakinek ellenőriznie kell majd ezt, másképp nem megy.
Tényleg nincs már szégyenérzet? Ezt meg kell majd oldani, elvtársak!

Kergessük el, elvtársak, azokat, akik képtelenek megérteni az új országot, az új szabadságot, a rendet & fegyelmet!

Legyünk kemények, mondjuk meg a külföldieknek is, hogy mi senkitől sem fogadunk el utasításokat, mi, dákok a civilizált világ madörjei & fadörjei vagyunk.
Az újságíróknak pedig tudniuk kell: hazafiatlan dolog nem a címoldalon lehozni az eredményeket vagy szótagolva írni az új nemzet alapítójának nevét: tehát nem Drag-nea, hanem Dragnea, értem? És finomabban a kritikákkal, mert nem a piacon vagyunk, létezik egy hierarchia, és ezt az eszetekbe kellene vésnetek: az önkritika az egyetlen elfogadható forma, esetleg épp pártgyűléseken – a bűnbánás az ideológia része; a szófogadás szabadságjoggá válik.

És ezt is tudni kell: mindenki bennünket fog irigyelni és támadni. Infláció lesz, ebből-abból hiány lesz, de kibírjuk: egyik vasárnap a páros rendszámúak közlekednek majd, a másikon a páratlanok. Plusz: háziasszonyaink, a bolygó legokosabb háziasszonyai csodákra képesek egy püspökfalatból és néhány disznócsontból. Budipapír? Vagyis vágjuk ki az erdőinket, a románok testvéreit? Soha, elvtársak! Vannak csutkáink, vannak bojtorjánjaink, ökonép leszünk, és megmentjük a bolygót, még akkor is, ha ezért a bokrokban kell majd guggolnunk.

Igen, vannak még mohók, akik három tojásból csinálnak maguknak rántottát, bélszínt és füstölt húst faló telhetetlenek. Ezek vagy elmennek a fenébe, vagy elfogadják az ezredéves nép egyszerű filozófiáját: mindenkinek és mértékkel – ezt csak a jegyrendszer oldhatja meg. Nem nagy ügy: minden reggel előveszed az ollót és vágsz. Ez kenyérre kell, ez tojásra. Szombatonként 25 dekányi csontos húsért is nyesegethetsz.

Hogyhogy, nem tudták? A túl sok hús rákot jelent, a rák pedig halált! A halálát akarják ennek a népnek, vagy mit akarnak? Ezt érdemli az új jövőjét építő nép? Halált? Ez máris árulásnak hangzik, és az államnak lépéseket kellene tennie. Ismerjük el: a foci padlón, a kapitalizmus törte-zúzta porrá. Maradt még néhány üres stadion, azokkal mit kezdünk? Nem lenne egészségesebb, ha mi, az új emberek jönnénk ott össze, és köszönetet mondanánk azoknak, akik csúcsra visznek minket?

Fogjuk magunkat vasárnap, amúgy sincs túl sok tennivalónk, előszedünk néhány táblát, megkérjük a Pártot, mutasson irányt, és műsort csinálunk. Íme, a táblákat például úgy is tarthatnánk, hogy Dragnea elvtárs, valamint Viorica és Carmen elvtársnők arcképe rajzolódjék ki a stadionokban. Mit számít a pénz? Szép és udvarias dolog köszönetet mondani – még a kenyér­árus hölgynek is megteszed, és vonakodsz, amikor a hazádról van szó? Ami pedig az idegen országokba szökött perszónákat illeti… Nos, ezen non graták lesznek, és kész!

Nem maradnak itt, hogy együtt építsünk, ők olyan illúzióban élnek, ahol a benzin és a vaj szabadon kapható, és senki sem kényszeríti őket stadionokban összegyűlni, áltatnak bennünket a bevásárlóközpontjaikkal és a magángazdaságukkal. Azt akarjátok, hogy a gyermekeinket is elveszítsük? Azt, hogy a gyermekeink is elmenjenek, illúzióktól ittasan? Ennél a pontnál kellene a Párttól határozottan követelnünk a határok lezárását – ez a garanciája annak, hogy Románia csak a románoké lesz, ahogy azt a Párt már az elejétől fogva megígérte. Nincs szükségünk a neszkávéjukra, amellyel megszédítenek – megpörkölünk egy zsáknyi árpát, és beleteszünk egy kiló kávéaromát. Román termék, nem hazafias pótkávénak nevezni! Egy szempillantás alatt elvihet az ördög!

Rendben, szóval megértettük egymást? Csak azért, hogy már elejétől fogva tiszta legyen mindenki számára, és ne legyenek viták – vagy semmirekellők, vagy napszámosok a Duna–Bukarest-csatornánál! ’asszátok meg a demokrá­ciátokat és aki a fejetekbe verte azt!

Newsweek/Főtér

Hozzászólások
Szavazás
Részt kíván-e venni a májusi európai parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 189
szavazógép
2019-03-02: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Március

Kinyílott az idő,
mint egy virág,
barkázik, rügyezik
a fűzfaág.
2019-03-02: Nemzet-nemzetiség - :

Murvai László: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (4.)

Iskolák veszélyben
Az iskolahálózat és a beiskolázás stabilizálódásáért először is Erdélyben, de még inkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”.