Redever, a világhírű labdarúgó békésen pattogtatja a labdát. A háttérben egy menyecske fel-feltűnik néhány pillanatra, énekkel csábítgatja, de mire Redever észbe kap, már nincs sehol. A gyermekközönség már itt bekapcsolódik, segítene a híres sportolónak, de mindent megváltoztat, hogy a falról leesik a becsben tartott hegedű és darabokra törik. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes László Csaba rendezte új bemutatója első perctől az utolsóig rejt meglepetéseket, váratlan fordulatokat, a mese és valóság mezsgyéjén mozogva vezet egy olyan világba, ahol nincs lehetetlen.
Már a díszlet elárulja, hogy Gyuri király nem egy fényes palotában uralkodik, hanem a néphez közel álló uradalomban, ahol megbecsülik a festett bútorokat, a könyvnek is értéke van, és a szoba falán egyforma méretű a király és a világhírű futballista fényképe. A jelmezek pedig ötvözik az úri és a népi ruházat elemeit, ami szintén arra utal, hogy ezek az értékek jól megférnek egymás mellett. Mindez Breteanu Cristina tervező és segítője, Barto Éva munkáját dicséri. No, de ne vágjunk a dolgok elébe.
Az eltörött hegedű darabjait szétosztják a közönség között és a gyermekek egy ideig féltve őrzik a nagybecsű kincset. Gyuri király (Bajna György) lányai (Ádám Júlia, Keresztes Gabriella, Székely Edina Emőke és Váradi Ágnes) játékosságot varázsolnak a színpadra, nyírségi hajlikákban (karikázók) lelik örömüket, a gyermekek által is jól ismert dalok csendülnek fel. Gyuri király is örömét leli bennük, és bejelenti, hogy férjhez adja lányait, de egyszerre kívánja tartani lakodalmukat, hogy ne legyen túl költséges. A lányok kezéért lovagi tornán kell megküzdeniük a jelentkezőknek. És ettől a perctől izgalom üli meg a színpadot és a nézőteret.
Az első próba labdarúgás. Mozgó kapuba kell gólt lőni. Szerre próbálkoznak a válogatott legények, a közönség soraiból is labdába rúg egy-két óvodás, kisiskolás, a szurkolók igazi focipályás hangulatot teremtenek, végül hárman teljesítik az elvárást. A második próba tánc, ez senkinek nem okoz gondot, még akkor sem, ha a vőlegényjelöltek közül ketten zenészek (Fazakas Levente és Fazakas Albert), a Redevert alakító Gidró Roland pedig a Háromszék hivatásos táncosa. A baj ott kezdődik, amikor elérkeznek a zenei próbához. Előbb furulyán, majd hegedűn kell játszaniuk. Lágyi varázsló (Szilágyi László) tekerőlanton mutat jó példát, majd szerre elővarázsolja a hangszereket, s itt az eltörött hegedű darabjai is előkerülnek a közönség soraiból, és ezeket is egyberakja mágikus erejével. Egyedül Redever képtelen megszólaltatni a hegedűt, a gyermekek kinevetik. Így neki nem jár menyasszony, ezért ellopja Rózsát.
A közönség újból bekapcsolódik, látva a király bánatát, meg akarják keresni lányát, aki meglepetésszerűen egy óriás televízióként ható ablakkivágásban tűnik fel Redeverrel együtt, aki leveti a focimezt, és székely harisnyát, inget ölt magára. (A televízió korábbi jelenetekben is meg-megvillan, reppesen híreket mondanak be, újból keveredik a modern a hagyományossal.) Lágyi mester ismét varázsol, Redever hirtelen megtanult hegedülni, és méltó a királylány kezére. Három lány már elkelt, a negyedik búslakodik, de ekkor megint fordulat következik: Gyuri király kéri a varázslót, hogy tanítsa meg zenélni, aki cserébe a fátyol nélkül maradt lánya kezét kéri. Megkapja és megülik a négyes lakodalmat, ahol mindenki boldog és a végén mindannyian egy közös nagy zenekarban muzsikálnak. Egyszerre szólal meg hegedű, brácsa, cimbalom, nagybőgő, csembaló, furulya, tutora és xilofon.
László Csaba táncjátéka nem csak attól válik a Háromszék Táncegyüttes minden bizonnyal sikerre ítélt gyermekelőadásává, mert mindvégig ébren tartja a feszültséget, ezzel megteremtve azt a hangulatot, ami nélkül nincs mese, sem meseszerű világ, hanem azáltal is, hogy a jóval, a széppel, a szeretettel, a közösségi élménnyel hat a közönségre. Értékéhez hozzátartozik, hogy játékos módon bemutatja a hangszereket, a sóvidéki táncanyag mellett előtérbe helyezi a zenét (Molnár Szabolcs összeállításában) oly módon, hogy ezáltal hangsúlyozza zenei és táncörökségünk összetartozását. A rendező találékonyságát bizonyítja, hogy mindehhez egy szokatlan megoldást választ: a Heveder zenekar tagjai ezúttal nemcsak zenészek, hanem táncosok és színészek is. Nem túlzás színészi jelenlétről beszélni, amire ezúttal is Fazakas Misi készítette fel a társulatot. A szövegért Dósa Zoltán felel, a trükkök pedig nem lennének hitelesek József Balázs (Gozefini) bűvész tanácsai nélkül.
Minden jó, ha a vége jó. Így vagyunk a Világhírű Redeverrel is, megtoldva azzal, a Háromszék Táncegyüttes műsorpolitikájában tudatosan helyet foglaló gyermekelőadásokból több is elkelne, más társulatok és más műfajokban is gyakrabban szólíthatnák meg a legfogékonyabb és leghálásabb közönséget. Hisz a kultúra is olyan, mint a magvetés: aki korán vet jó minőségű magot, az korán és jó minőségűt arat.
