Román szemmelMircea Morariu: A bizalom elnyerése

2019. március 2., szombat, Nemzet-nemzetiség

2018 folyamán szinte az összes könyvet elolvastam, amelyek különféle román kiadóknál megjelentek, és amelyek ilyen-olyan formán arról is szóltak, hogy milyen keveset voltunk képesek mi, románok megvalósítani Nagy-Románia száz éve alatt.

  • Jelenet az előadásból. Fotó: tam.ro
    Jelenet az előadásból. Fotó: tam.ro

Én is írtam, hol a contributors.ro-n, hol az adevarul.ro-n sok, talán túl sok cikket és publicisztikát, vagy ugyanerről, vagy arról, hogyan szalasztottuk el a Centenárium tartalmas és tisztességes megünneplését. Nincsenek útjaink, nincs infrastruktúránk, nincsenek kórházaink, az oktatási rendszerünk egyre ostobább, nincs országprojektünk, az egyetlen építmény, amelyet 1989 óta sikerült befejeznünk, és azt sem teljesen, az a Nemzet Megváltása Katedrális.

Ennek ellenére azt hiszem, a legkegyetlenebb kudarcot az jelenti, hogy száz évvel a Gyulafehérvári Nagygyűlés után és nagyjából 94–95 évvel Iuliu Maniu kisebbségekről és az ő jogaikról szóló 1924-es beszéde után, amelyeket a románok a történelem győzteseiként – legalábbis akkor úgy tűnt – szavatoltak a kisebbségeknek, s amelyet aztán egy brosúrában sokszorosítottak, még nem bízunk egymásban.

A románok nem hisznek, vagy még nem hisznek eléggé a magyarok jóhiszeműségében, a magyarok nem érzik magukat annyira kényelmesen Romániában vagy az ország túlnyomórészt román térségeiben, ahogy mi hisszük vagy hinni szeretnénk. Sértetten pattogunk, amikor Lucian Boia könyvet ír arról, hogyan románosítottuk el Romániát. 2018. december 1-jén, de néhány nappal korábban is aggódva fogadtam a hírt, hogy sepsiszentgyörgyi állítólagos hazafiak egy csoportja azon kínlódik, hogy megakadályozzák egy színdarab bemutatását az Andrei Mureşanu Színházban, amelynek címe Nem éppen 1918, s amelyet román etnikumú színészek adnak elő. Igaz, az előadás zenéjét egy Kónya-Ütő Bence nevű magyar művész szerezte. Egyszerűen azért teszik ezt, mert a szöveget egy nagy kaliberű romániai magyar értelmiségi, egyetemi oktató és dramaturg, Székely Csaba írta.

Később arról értesültem, hogy a szájhős hazafiak megismételték tettüket, volt még néhány tüntetésük, fogalmuk sem lévén arról, hogy milyen drámairodalmat művel Székely Csaba, sem arról, mennyire ironikus ő elsősorban a saját nemzettársaival – lásd a Bányavakság trilógiáját – (a trilógiának valójában Bányavidék a címe, a Bányavakság a második darabja – E-RS), s ezért az övéi is fenntartással fogadják, most már a mieink is. Persze, a szóban forgó hazafiaknak fogalmuk sincs arról, milyen jól beszél románul (a Románia kormányát manapság benépesítő Európa-ellenes nacionalisták leckéket vehetnének tőle), és persze még 15 percet sem láttak az előadásból. Legalább a zárójelenetet.

Igen, Székely Csaba színdarabjában is, Cristian Ban előadásában is lopásról, hazugságról, rongyrázásról van szó, meg arról, hogy nemcsak saját magunkat verjük át, hanem szó szerint egymást is, a korrupcióról, a rossz szokásainkról. Egy olyan polgármestert látunk, aki 100 ezer eurót kap a Művelődés és Nemzeti Identitás Minisztériumától egy centenáriumi előadásra. Majd úgy dönt, hogy összedob egy álműsort, majd külföldre szökik a szeretőjével és a pénzzel.

Napjaink embereit halljuk és látjuk a színpadon, olyan falusiakat, akiknek Erdély nagy személyiségeinek Gyulafehérváron elmondott szavait kell eljátszaniuk és előadniuk, akik a december 1-jei nagy történelmi tettet készítették elő Aradon vagy Nagyváradon. Látunk még néhány szerencsétlen falusit is, akiket a szóban forgó polgármester átver, rávéve őket, hogy olyan szimbolikus szereplőket játsszanak el, mint Erdély, Moldva és Havasalföld. De miután fülig érő szájjal kinevettük az imposztorságot, a „patrihoţ”-okat (lefordíthatatlan szójáték a hazafi jelentésű „patriot” és a tolvaj jelentésű „hoţ” szavak összevonásából – E-RS), a hazugokat, miután megtudtuk, hogy a polgármester kudarcot vallott, és azt is tudjuk, hogy végül ki szökött meg a pénzzel, mégis felkavar bennünket, igazi meghatottság lesz úrrá rajtunk, amikor azok a falusiak egyszerű szavakkal elmondják, hogy mit kívánnak az országnak.

És ezt a romániai magyar dramaturg, Székely Csaba szavai révén (fejet hajtok, Csaba, a hazafiságból adott leckéd előtt, mely olyan embertől érkezik, aki tudja, hogy sorsa össze van kötve Romániával!), mely szavakat Cristian Ban rendező, Sebastian Marina, Ioana Costea, Costi Apostol, Elena Popa, Fatma Mohamed, Claudia Ardelean, Anca Pitaru, ifj. Ion Fiscuteanu, Daniel Rizea, Sergiu Aliuş, Mona Codreanu, Mirela Liliana Bucur, Camelia Paraschiv színészek állítottak színpadra Andreea Simona Negrilă díszletei között.

Végül dicséret illeti Anna Maria Popa igazgatót, hogy nem engedett a nyomásnak, az állását kockáztatta csak azért, hogy lehetőséget adjon tükörbe néznünk. Arra, hogy sírva nevessünk. A végén, a teremből távozva nemcsak románul hallottam dicséreteket az előadásról, hanem magyarul is. Talán ez annak a jele, hogy a színház révén valamivel jobban megbízhatnánk majd egymásban.

(Contributors/E-RS)

Hozzászólások
Szavazás
Részt kíván-e venni a májusi európai parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 147
szavazógép
2019-03-02: Nemzet-nemzetiség - :

Murvai László: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (4.)

Iskolák veszélyben
Az iskolahálózat és a beiskolázás stabilizálódásáért először is Erdélyben, de még inkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”.
2019-03-02: Közélet - Fekete Réka:

Gyermekelőadás, de nem csak

Redever, a világhírű labdarúgó békésen pattogtatja a labdát. A háttérben egy menyecske fel-feltűnik néhány pillanatra, énekkel csábítgatja, de mire Redever észbe kap, már nincs sehol. A gyermekközönség már itt bekapcsolódik, segítene a híres sportolónak, de mindent megváltoztat, hogy a falról leesik a becsben tartott hegedű és darabokra törik. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes László Csaba rendezte  új bemutatója első perctől az utolsóig rejt meglepetéseket, váratlan fordulatokat, a mese és valóság mezsgyéjén mozogva vezet egy olyan világba, ahol nincs lehetetlen.