A jegyellenőrnek és a bolti eladónak, a titkárnőnek és a színésznőnek, kosárlabdacsapatunkban még a tartalékoknak is, az óvónőnek és a varrónőnek, a piaci kofának és a rendőr hölgynek, az utcán az összes babakocsit toló anyukának, a bábaasszonynak és a dadának, a pincérnőnek és a manikűrösnek, minden volt szeretőmnek, a fejkendős anyókának és a pelenkás kislánynak, a légikisasszonynak és a doktornőnek, fiam számtalan barátnőjének, a férjezetteknek és a társukat még mindig keresőknek, a szemüvegeseknek és az éleslátóknak, az ismeretlen Face­book-arcoknak, a vallásosoknak és az ateistáknak, a mosolygósoknak és a mogorváknak, miniszoknyásoknak és nadrágot viselőknek, kinyíló kamaszoknak és magakellető szépasszonyoknak, lányoknak, anyáknak, nagymamáknak, dédnagymamáknak. Minden nőnek magam adnék ma virágot, de csak egyetlen asszony kaphatja meg tőlem kertem első hóvirágját. A többieknek, kedves hölgyek: szirom-szavaim, mondat-csokraim ha kezetekbe nem adhatom, hát szívetekbe kívánom.