A christchurchi tömeggyilkosság ausztrál elkövetőjét „aggasztóan sokan támogatják itthon” – jelentette ki Scott Morrison ausztrál kormányfő. „Több százan, ha nem több ezren vannak. A szörnyűséges erőszak mellett ez az, ami igazán nyugtalanító” – jelentette ki Morrison tegnap Melbourne-ben. „Szomorú, hogy a fehér felsőbbrendűség támogatása és a szeparatizmus Ausztráliában nem új jelenség. Már egy évszázada is jelen volt.”

A nem európai származásúak bevándorlását korlátozó „fehér Ausztrália-politika” 1973-as megszüntetése óta az ország megpróbált leszámolni a fehér nacionalizmussal, de a lappangó faji és vallási feszültségek a bevándorlási kérdésekkel párosulva az elmúlt évek során elérték a politika főáramát is. Augusztusban Tim Soutphommasane, Ausztrália faji megkülönböztetés elleni – leköszönő – biztosa figyelmeztetett arra, hogy vissza­tért a „faji alapú politizálás”. Egyben bírálta a kormány minisztereit bevándorlásellenes és fajgyűlölő kijelentéseik miatt.

Két hónappal később Pauline Hanson szélsőjobboldali szenátor javaslatot nyújtott be a parlamentben a fehér felsőbbrendűséget hangoztató mozgalmak által gyakran használt jelmondat, az „it’s okay to be white” (jó fehérnek lenni) támogatása érdekében. Az Egy Nemzet Párt vezetője, aki korábban burkában ült be a szenátusba, hogy támogassa az egész arcot eltakaró ruhadarab nyilvános viselésének betiltását, az ausztrál őslakosok, bevándorlók és muszlimok elleni kirohanásairól ismert. Egy ízben az iszlámot „oltást igénylő betegségnek” nevezte. Indítványában kérte a szenátust, hogy ismerje el „a fehérellenes fajgyűlölet és nyugati civilizáció elleni támadások sajnálatos terjedését”. Javaslatát szűk többséggel – 31–28 arányban – elutasították. A konzervatív kormány hat minisztere is megszavazta az indítványt. Ők később viszont arra hivatkoztak, hogy rossz gombot nyomtak a szavazásnál.

Hansonnak köszönhető Fraser Anning felemelkedése is. Ő az az ausztrál szenátor, aki a bevándorlási rendszert okolta a christchurchi merényletért. Az ő fejéhez vágott a múlt hét végén egy fiatal fiú tojást, amit a szenátor pofonnal viszonzott. Anning mindössze 19 szavazatot kapott a 2016-os választáson, de az Egy Nemzet egyik, 2017-ben mandátumáról lemondani kényszerülő szenátorának a helyére léphetett. Az eskütétel után néhány perccel kilépett Hanson pártjából, és azóta függetlenként ül a szenátusban.

Szűzbeszédében Anning azt kérte, hogy az Ausztráliába irányuló muszlim bevándorlás beszüntetésével biztosítsák „a bevándorlási kérdés végső megoldását”, a náci Németország által a zsidók kiirtására alkalmazott kifejezést használva. Később Anning indítványt nyújtott be arról, hogy tartsanak népszavazást a „fehér Ausztrália-politika” újbóli bevezetéséről és a „nem fehér” bőrűek bevándorlásának betiltásáról, de az indítványát elutasították. A tojásos incidens után az interneten petíciót indítottak Anning eltávolítását követelve, ezt több mint 1,2 millióan írták alá, de a parlament nem zárhat ki a soraiból egy megválasztott képviselőt, ha nem követett el bűncselekményt, vagy valamilyen okból nem minősül nem választhatónak.

Bill Shorten ellenzéki vezető kijelentette: a christchurchi mészárlás nem elszigetelt cselekmény volt, s egyben bírálta a szélsőjobboldali politikusokat és „az interneten rejtőzködő klaviatúraharcosokat”. Mehreen Faruqi, az ausztrál szenátus egyetlen muszlim tagja kijelentette, hogy a muszlim- és bevándorlásellenes érzelmeket felkorbácsoló miniszterek és más politikusok biztatták orvul a fehér felsőbbrendűség híveit. „A muzulmánok évek óta figyelmeztetnek, többször is elmondtuk, hogy ez káros a közösségre, és ennek következményei lesznek – mindaz, ami bekövetkezett, nem légüres térben történt” – mondta. Ausztrália mérsékeltnek számító politikusai nem siettek Faruqi mögé állni, aki szerint a probléma sokkal mélyebb, mint ahogy általában feltételezik.