A magyar nyelvterületen a kucsmagombák leggyakrabban használt nevei: kucsmagomba, szentgyörgygomba, szömörcsög. A legtöbb népi kucsmagombanév Moldvából került elő.
A hegyes kucsmagomba süvege kúpos, rajta feltűnő fekete bordák és barnásszürke bemélyedések láthatók. A tönk fehér, érdes, szemcsés felszínű, közepe üreges. Húsa ropogós, dióízű. Erdőben és parkokban nő tavasszal. Ehető, ízletes.E gombafajtát ism
erik a magyar tájegységek többségének falvaiban. De több helyen nem ismert, így nem is szedik. Van úgy, hogy egyik faluban közkedvelt, a szomszédban pedig nem, vagy alig tudnak róla, példa erre Székelyföldön Sepsikőröspatak és Fotos.
Több esetben ezt jelölik meg kedvenc gombaként, és nem csupán a nők. Nem véletlen, hogy egykor a jobbágyok, szolgák vagy más, beszolgáltatással tartozók karácsonykor szárított kucsmagombát vittek ajándékba földesuruknak. Ezt például a munkácsi uradalom 17. századi összeírásából is tudjuk. Viszonylag későbbi, és több ilyen adatot tartalmaz a Cziráky-féle összeírás 1820-ból, ebben jelzik, hogy karácsonytájt a szolgálattevők szinte mindenhol ennek a gombának a szárítmányával – általában két singnyivel – jelentkeztek uruknál.
A magyar nyelvterület nagyobbik részén az ízletes, a hegyesnek vagy nyúlánknak mondott kucsmagombát (Morchella esculenta, elata, conica) és közeli rokonát, a cseh kucsmagombát (Verpa bohemica) ismerik és szedik.
A különféle kucsmagombákat (Morchellaceae) gyakorta tekintik egyazon fajnak, leszedik, eszik, saját elnevezéssel nem különítik el. Például a székelységben főként a Verpa bochemica és a Morchella conica (elata) fajokat tekintik kucsmagombáknak, ám néhol ide sorolják a papsapkagombákat is (Gyromitra esculenta, Gyromitra gigas, G. fastigiata az eddig adatoltak). Csak Székelyföldön fordul elő, hogy külön népi névvel utaljanak az olykor ősszel megjelenő kucsmagombákra, papsapkákra. Borszéken, Gyergyóban őszi trottyosnak nevezik. Nem kizárt, hogy a csúcsos papsapkára (Gyromitra infula) is használják e nevet.
Többnyire a latinul Morchellaceae elnevezésű család gombái a mi kucsmagombáink. Kétségtelenül a legízletesebbek közé tartoznak mindazok számára, akik megismerték őket. Nagy előnyük, hogy nincs mérgező közöttük. A hozzájuk valamennyire hasonlító papsapkagombáktól jól megkülönbözteti őket, hogy a kettévágott gombakalap egyetlen üreget alkot, míg amazok mindig többüregűek. A Gyromitra vagy a Helvella fajok vidékünkön kifejezetten perifériálisak. Van azért olyan falu (például Kommandó, Ojtoz), ahol a redős, a vörösbarna és az óriás papsapkagombát (G. esculenta, fastigiata, gigas) is kucsmagombának nevezik, ehetőnek tartják, és fogyasztják is, annak ellenére, hogy a szakirodalom mérgezőként említi e fajokat, de ilyen gomba által okozott mérgezésről nem tudunk. Az egyik magyarázat valószínűleg az, hogy kis mennyiséget fogyasztanak belőle.
Zsigmond Győző
