Érzelmes lajstrom

A több terv közül kettőről fogunk beszámolni az alábbiakban. Mindkettő altalajkincsekhez kapcsolódik. Ahol valamikor a szén tartotta el a fél lakosságot, ott most is a föld alól bugyoghat vagy bányászható ki az érték, s alighanem jobban jár a lakosság, jobban a környezet, ha az amúgy is túlhajtott erdőkitermelés fokozása helyett altalaját kezdi kiaknázni az erdő-közbirtokosság, a tanács vagy a magánember. Az ásványvizekkel megáldott Székelyföld különösen gazdag sarka e tekintetben is Erdővidék.

A bibarcfalvival bármikor versenyre kelő vizek egyelőre számolatlanul és márkátlanul folynak el a semmibe, vesznek bele a vidék patakjaiba.

Ahány forrás, annyi ízélmény s évszázados népi tapasztalat hitelesítette fogyaszthatóság. Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester szülőfaluja, Száldobos határának forrásait így leltározta, érzelmektől cseppet sem mentes lajstromot készítve, a riporter előtt:

— Száldobos felső végében az a rész tele van borvízzel. De lennebb kezdődik a sorozat. A száldobosi keresztúttól számítva — ott működött valamikor a Bethlen Gábor-fürdő —, a Kormos-patak bal oldalán található a Falu Borvize. Ahogy felérünk a mai roma telepre, a Volál völgyében ott a Cigány Borvíz, most így nevezzük. Attól két kilométerrel fennebb, csak a Volál mentén van a Tanya Borvíz. Ahol a Volál patakába a Tölgyes pataka ömlik, erről nyerte nevét a Tölgyes Pataki Borvíz, mellette a Szájván Borvíz szintén fogyasztható, azt egy juhakolról keresztelték el. Ott találhatók továbbá az úgynevezett Szonda Borvizek. A hetvenes-nyolcvanas években próbafúrásokat végeztek a környéken, szenet kerestek, ásványvizet találtak. A csövet belerakták, a borvíz jött fel. Volt, amelyik elapadt, volt, amelyik nem. Ezek fölött a Volál völgyében haladva elérhetünk még két forrást: a Szőcsökét és a Csogokét, a tulajdonosokról kapták nevüket.

A hegyek eme ingyen nyújtott ajándékait eddig nem palackozták, bár a falu számon tartotta őket, legfeljebb erdőjáró munkások és a vadak kóstolgatták és méltányolták. Községtörténeti fordulat, hogy a vidékünkön sem ismeretlen Fornetti cég tulajdonosának megakadt a szeme rajtuk, és befektetési lehetőséget látott meg bennük. A magyarországi székhelyű cég emberei két éve szálltak ki Száldobosra, a két utóbb említett forrást, 25—25 árat körülöttük meg is vásároltak a magántulajdonosoktól, megszerezték a hivatalos feltárási engedélyt és a kitermelési licencet is. Mind ez ideig azonban több okból is áll a dolog. Kolumbán Sándor magyaráz:

— Neki az volt az elképzelése, hogy a vizet csövön levezeti a száldobosi keresztúthoz, ott egy részét palackozza, más részét nyersen elszállítja. A szabályozás azonban előírja, hogy két éven át követni kell a források hozamát, a víz minőségét, összetételét, ez az időszak az idén júniusban járt le. A minőséget jónak találták, a palackozásra megfelelőnek, sajátosságai új márka megalkotására teszik alkalmassá. A befektető közben elállt attól, hogy levigye a keresztútig vezetéken, kinézett viszont Vargyas és Száldobos között egy dűlőt, az Áraköze nevűt, mely megfelelő lenne töltöde építésére. Most azt várjuk, jöjjenek a szakemberek, és döntsék el, hogyan érdemesebb kivitelezni műszakilag: az út mellett, a patak mellett vagy a földeken keresztül.

Magyarán: a vargyasi és bibarcfalvi borvizek mellé új, ezúttal száldobosi márka sorakozhat fel és léphet piacra, ha a terv, a helyiek álmával egybevágó, teljesül.

Föld alatti csodálatos dolgok

Hallott-e az olvasó a kovamoszatról? Nos, akár igen, akár nem, a földtörténet bizonyos koraiban a helyi geológiai és klimatikus körülményeknek köszönhetően a meleg vizű tengeröbölben Erdőfüle fölött nagy mennyiségben diatomit képződött a föld méhében, többek között a kovamoszat közreműködésével, melyet különben nem most kellett feltárni, bányászták is már, de aztán felhagytak a kitermelésével. Most a vidéket járó, ún. konzultációs csoport — helyileg így nevezik — látott meg beruházási lehetőséget eme altalajkincsben, s azt az osztrák tőke figyelmébe ajánlotta. Május óta többször kiszálltak Vargyasra és Bardocra is a szakemberek ez ügyben. A bardoci polgármesteri hivatalban mesélik:

— A dolog úgy jött össze, hogy Rancz István helybeli üzletembernek van egy ismerőse Ausztriá­ban, Gáspár Zsuzsa, akinek az édesapja valamikor gyógyszerész volt Vargyason. Ez az ismerős e befektetői csoportnál dolgozott. Vadászni jártak, s egy alkalommal elbeszélgettek a befektetési lehetőségekről. E csoportnak nagyon jók a kapcsolatai a Raiffeisen Bankkal és az Európai Unió megfelelő intézményeivel, s ha kell, a bankon keresztül meghitelezik a vállalkozásokat, ahhoz a pénzt az unió pályázatain megnyerik. Nos, a csoportnak dolgozó konzultációs szakemberek feltérképezték a vidéket, a Kuvaszó völgyét különösen alkalmasnak találták turisztikai befektetésekre, és mintát vettek a diatomitból is. Ezt a hetvenes-nyolcvanas években már kitermelték, állítólag kiváló, ezért nagyszabású befektetést kívánnának itt eszközölni.

No de mi a diatomit? Előbb a helyieket, majd a lexikont idézem.

— Egyfajta palakőzet, olyan, mint a homok. Kemény, nem porlékony, viszont ha napvilágra kerül, ,,megloccsan" — így mondják. Nagy a víztartalma. Nos, ezt nemesítve, tisztítva használják katalizátorként, a gyógyszer- és élelmiszeriparban, még a robbanóanyag-gyártásban is. A felmérések alapján a csoport azt állítja, Európa egyik legnagyobb és legtisztább diatomit-lelőhelye a miénk. Nem is a Kuvaszóban, hanem inkább a Salamás völgyében fekszik, Erdőfüle határában. Magángazdáktól vásárolnák fel, már egyezségben is vannak, a tanácsnak is van ott területe valamennyi. A céget be is jegyezték Bardoc Diatomit néven, és készítettek egy tanulmányt a kitermelhetőségről. Harmincmillió köbméter kőzetről van szó.

Nos, ennek érdemes lesz utánajárni!

A lexikon megmagyarázza, mi szerepe volt a kovamoszatnak létrejöttében, s azt is, mire használják:

„Diatomaföld (gör), diatomit, kovaföld: tengerek, tavak, mocsarak alján felhalmozódó fehér, sárga vagy világosbarna üledékes kőzet. Mintegy felerészben mikroszkopikus méretű kovamoszat- (Diatomae) vázakból áll, emellett agyagásványokat, kvarcot, opált és kalcedont tartalmaz. Laza, puha, földes, porózus (ezért igen kis sűrűségű) kőzet. Saválló. Erős adszorbens: olajok, zsírok derítésére, a textil- és kőolajiparban alkalmazzák. Hang- és hőszigetelő téglákat, kohóbélést készítenek belőle. A nitroglicerint a dinamitkészítéshez diatomaföldben itatják fel. Könnyűbetonok, továbbá vízüveg gyártására használják. A gumi- és papírgyártásnál töltőanyag. Magyarországi előfordulások: Szurdokpüspöki, Gyöngyöspata (Mátra), Tállya (Tokaji-hegység), Szokolya (Börzsöny), Hidas (völgység)."

Így a Magyar Nagylexikon idevágó szócikke (Akadémiai, Bp., 1998, VI. kötet, 553. Lásd még, amit Kisgyörgy Zoltán közölt a témáról lapunkban: Háromszéki kincskereső, 2008. aug. 19.).

Hasznosíthatóság dolgában tehát nem akármilyen a lelet, jelentőségét tekintve bizony a szénnel összemérhető altalajkincsről van szó, évmilliók alkotásáról. Többszörösen megfontolandó, mi a helyiek érdeke az ügyben, mi a nemzetközi tőkéé, és a kettő hogyan egyeztethető.

Kérdésünkre, hogy ki lesz a tulajdonos, Kolumbán Sándor azt felelte:

— Attól függ. A konzultációs csoport ajánl egypár céget, mely kitermeléssel, feldolgozással foglalkozik. Úgyis nemzetközi licitet kell kiírni, mert hatalmas mennyiségű a készlet, harmincmillió köbméter. Annak felét el is szállítanák, a nemesített, tisztított anyagot.

Lesz tehát helyben is feldolgozás? Milyen fokú és mérvű? Legalább hétféle gyárat lehetne alapozni rá, melyikből lehetne itt is valami?

Erre még visszatérünk, de vajon hány munkahelyre számíthatnak az erdővidékiek?

— Úgy tudom, ha megkapják a feltárási engedélyt és a kitermelési licencet, két éven belül fel is kívánják építeni. Már az építkezésnél olyan négyszáz ember szükségeltetik, s hét-nyolcszáz, aki itt dolgozni fog.

Bardocon nagyon reménykednek benne, hogy megvalósul a terv, a csoport eltökéltsége jó benyomást keltett, úgy tudják, több vállalkozást indított már be sikerrel Magyarországon, Lengyelországban és Ausztriában.

A befektető Vargyasra is tervez beruházást, oda is kiszállunk, előbb azonban kérdezzük meg a megyei illetékeseket: velük is konzultáltak.

Az osztrák modell

Amikor pár hónapja a kapcsolat létrejött az osztrák szakemberek és a megyeiek között, még Vajda Lajos akkori alelnök képviselte Háromszéket. Készségesen magyarázza, hogy az EP Consulting linzi székhelyű osztrák tanácsadó cégről van szó, mely maga még nem befektető, de a befektetők előtt kövezi szakvéleményezésével az utat. Szolgáltatást végez, kiszáll a helyszínre, ötlettervet készít, és megkeresi hozzá a céget, amely tőkéjét a megvalósításra fordítaná. Vajda Lajosban még elevenek az emlékek:

— Idén februárban mutattuk be a megyét Linzben egy rendezvényen, melyet a Raiffeisen Bank és az EP Consulting szervezett, s melyen nyolcvan ottani vállalkozó vett részt. Azóta már ötször-hatszor is jártak a megyében, Nagyajta, Bölön, Vargyas környékén vásároltak területet... Érdeklődnek Uzonkafürdő és Bardoc-Erdőfüle környéke iránt mind turisztikailag, mind iparilag. Mi megmutattuk nekik Bálványost meg a Rétyi Nyírt, beszámoltunk Sepsiszentgyörgy és környéke fejlesztési elképzeléseiről, hátha látnak módot a bekapcsolódásra.

A megyeszékhely körüli tizenkét településből álló kisrégióra vonatkozóan olyan tervek körvonalzódnak, melyek a lakóparkokat, kertesház-negyedeket az erdő alá vagy az északi részekre, illetve a Sugásfürdő felé eső területekre irányítanák, az ipari és mezőgazdasági övezetnek pedig az országutak mellett jelölnék ki a helyét, illetve Szépmezőn, ahova, mint ismeretes, agráripari parkot is tervez a tanács. Vajda szerint ,,bevásárló- és logisztikai központot lehetne kialakítani a Rétyi-tónál, a gidófalvi út mentén szolgáltató- és ipari egységek épülhetnének, Árkos, Előpatak és Sugás felé lakóövezet. A beruházásoknál szem előtt tartandó az etnikai összetétel fenntartása, a nagy betelepedések kizárása, nem nagyiparra, hanem inkább a szolgáltatások, a turisztika fejlesztésére lenne szükség."

Nos, Vajda nem titkolja, e törekvésekben partnerre vélt találni az osztrákokban. Saját szemével látta, hogy ott ,,egy város körül a fejlesztés meg van tervezve, nem építhet bárki bármit, egy lakóház mellé nem kerülhet az azt ellehetetlenítő ipari létesítmény. Az osztrák modell a vidékfejlesztésben követendő példa. Tapasztaltuk, az osztrák falvak élnek: korszerűek, megélhetést biztosítanak a vidéki ember számára. Linz mellett láttuk például Mondséban — híres turisztikai központ —, hogy a település egész hőszolgáltatását az energiafűzből készült aprítékból tartják fenn. Energianövényeket nálunk is lehetne termeszteni, sok a parlagon heverő föld."

A megyei szakember külön előnynek tartja, hogy a cég mögött ott áll a Raiffeisen Bank, mely segítségével megoldhatók az EU-s fejlesztési pályázatok megnyerése esetén a kötelező önrész folyósítási gondjai. ,,Egy öt-tíz millió eurós projekt esetében annak 40—50 százalékát előteremteni már komoly gond lehet."

Nos, egyelőre ennyit az osztrákokról és az EP Consultingról.