Szinte napra pontosan tíz éve hunyt el Jecza Péter, és büszkék vagyunk rá, sepsiszentgyörgyiek, erdélyi művészetszeretők azokért a nagyszerű szobrokért, amelyeket ma is láthatunk Erdély-szerte és ezen a tárlaton is – mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője a Jecza Péter és Jecza-Bíró Klára munkáiból készült kiállítás tegnap esti megnyitóján a központ székhelyén, majd nyilvánosan is köszönetet mondott a művész második feleségének, Sorina Jeczának, hogy rendelkezésükre bocsátotta a kiállított munkákat.
A Jecza-tárlatot elsőként Ramona Novicov művészettörténész méltatta, aki a művészek hazatéréséről beszélt, mely szerinte a kiállításon látható tárgyak fizikai hazatérésével együtt egy, a jelek birodalmába való szellemi hazatérést is jelent. Egy igazi művész tanul az őt körülvevő világból, tanulmányokat készít ezekből, majd átviszi az absztrakt formák világába, ahol csak a kivonataik maradnak meg, és valójában csak itt kezdődik az a kaland, amelyet Péternél és Kláránál is látunk: ezeknek az üres geometriai formáknak az újabb tartalommal, szellemiséggel, élettel való megtöltése, melyek által azok elemelkednek a valóságtól. Ezt lehetne megtanulni tőlük a mindenkori művészeknek, hogyan lehet új minőséget, lüktetést adni a testeknek – fejtette ki.
Hosszú Zoltán képzőművész arról beszélt, hogy nagyon nehéz bármit is kiragadni a két művész életművéből, melynek csak egy igen kis szeletét tudja megmutatni ez a tárlat, de minden valódi művészeti alkotás, alkotói életmű fokmérője, hogy évek múltán is aktuális marad, egyrészt azért, mert a fogalmazásmódja mindenkor tiszta és érvényes, másrészt azért, mert olyan problémákkal foglalkozik, amelyek később is érvényesek. Szerinte ezek a munkák ma még aktuálisabbak, mint 50–60 évvel ezelőtt, mert azt kutatják általuk a művészek, hogyan lehet a legtömörebben fogalmazni, gyakorlatilag egész életükben azon dolgoztak, ami a mai információs világnak az egyik legfontosabb kérdése, hogyan lehet összecsomagolni sok-sok információt nagyon kicsibe.
Végezetül Jecza Péter özvegye is felszólalt, hangsúlyozva, hogy a terek mellett az időről is fontos beszélni volt férjével kapcsolatosan, aki 1939-ben, szinte pont 80 évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön született, 2009-ben pedig, éppen tíz éve Temesváron hunyt el. Ma itt vibrál a Jecza név ebben a teremben, és azt jelzi mindannyiunknak, hogy az ember életének az ideje mellett az értékek ideje is fontos, mert ez segít az életnek felemelkedni oda, ahol a dolgok másképp működnek – mutatott rá, hozzátéve, hogy a kiállító művészek igazsága túllépett az időn és tereken, melyben ők éltek, és sokkal magasztosabb valóság felé mutat, melyben a világ legnagyobb művészei mind együtt vannak. „Örülök, hogy ma bejárhattam azokat a helyeket, amelyek egykori férjem emlékét őrzik, és büszke vagyok, hogy itt lehetek, ahol ekkora tisztelet övezi a Péter nevét” – mondta búcsúzóul. A hangulatot Ádám Julcsi zenéje fokozta, aki egy zenkohoz hasonlatos, igen kellemes hangzású ütőhangszeren játszott.
