Szinte napra pontosan tíz éve hunyt el Jecza Péter, és büszkék vagyunk rá, sepsiszentgyörgyiek, erdélyi művészetszeretők azokért a nagyszerű szobrokért, amelyeket ma is láthatunk Erdély-szerte és ezen a tárlaton is – mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője a Jecza Péter és Jecza-Bíró Klára munkáiból készült kiállítás tegnap esti megnyitóján a központ székhelyén, majd nyilvánosan is köszönetet mondott a művész második feleségének, Sorina Jeczának, hogy rendelkezésükre bocsátotta a kiállított munkákat.
A Jecza-tárlatot elsőként Ramona Novicov művészettörténész méltatta, aki a művészek hazatéréséről beszélt, mely szerinte a kiállításon látható tárgyak fizikai hazatérésével együtt egy, a jelek birodalmába való szellemi hazatérést is jelent. Egy igazi művész tanul az őt körülvevő világból, tanulmányokat készít ezekből, majd átviszi az absztrakt formák világába, ahol csak a kivonataik maradnak meg, és valójában csak itt kezdődik az a kaland, amelyet Péternél és Kláránál is látunk: ezeknek az üres geometriai formáknak az újabb tartalommal, szellemiséggel, élettel való megtöltése, melyek által azok elemelkednek a valóságtól. Ezt lehetne megtanulni tőlük a mindenkori művészeknek, hogyan lehet új minőséget, lüktetést adni a testeknek – fejtette ki.
Hosszú Zoltán képzőművész arról beszélt, hogy nagyon nehéz bármit is kiragadni a két művész életművéből, melynek csak egy igen kis szeletét tudja megmutatni ez a tárlat, de minden valódi művészeti alkotás, alkotói életmű fokmérője, hogy évek múltán is aktuális marad, egyrészt azért, mert a fogalmazásmódja mindenkor tiszta és érvényes, másrészt azért, mert olyan problémákkal foglalkozik, amelyek később is érvényesek. Szerinte ezek a munkák ma még aktuálisabbak, mint 50–60 évvel ezelőtt, mert azt kutatják általuk a művészek, hogyan lehet a legtömörebben fogalmazni, gyakorlatilag egész életükben azon dolgoztak, ami a mai információs világnak az egyik legfontosabb kérdése, hogyan lehet összecsomagolni sok-sok információt nagyon kicsibe.
Végezetül Jecza Péter özvegye is felszólalt, hangsúlyozva, hogy a terek mellett az időről is fontos beszélni volt férjével kapcsolatosan, aki 1939-ben, szinte pont 80 évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön született, 2009-ben pedig, éppen tíz éve Temesváron hunyt el. Ma itt vibrál a Jecza név ebben a teremben, és azt jelzi mindannyiunknak, hogy az ember életének az ideje mellett az értékek ideje is fontos, mert ez segít az életnek felemelkedni oda, ahol a dolgok másképp működnek – mutatott rá, hozzátéve, hogy a kiállító művészek igazsága túllépett az időn és tereken, melyben ők éltek, és sokkal magasztosabb valóság felé mutat, melyben a világ legnagyobb művészei mind együtt vannak. „Örülök, hogy ma bejárhattam azokat a helyeket, amelyek egykori férjem emlékét őrzik, és büszke vagyok, hogy itt lehetek, ahol ekkora tisztelet övezi a Péter nevét” – mondta búcsúzóul. A hangulatot Ádám Julcsi zenéje fokozta, aki egy zenkohoz hasonlatos, igen kellemes hangzású ütőhangszeren játszott.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
