A zseniális Karinthy Műfordítás című humoreszkjében oly finom és rafinált módon űz gúnyt az egyik nyelvből a másikba való átültetés műveletéből, hogy az az irodalmi karikatúra non plus ultrája. Röviden a történet, amit kitalált némely kollégái – ő maga is fordított angolból és németből, bár egyik nyelvet sem beszélte tökéletesen – bosszantására: Ady Endre egy versszakát „egy széplelkű műfordító” lefordította németre, a rím kedvéért egyet-mást változtatva rajta. A német négysoros megtetszett egy másik, „kitűnő” műfordítónak, aki átültette azt magyarra – némely hibákkal, melyeket részint az egyes gót betűk hasonlóságából fakadó félreolvasás, részint a fordító szép magyar nyelv iránti igénye okozott. Eme magyar nyelvű versecskét egy harmadik műfordító ismét visszaültette németre, kissé sajátosan értelmezve bizonyos kifejezéseket, melyekről úgy gondolta, ok nélkül használtattak a magyarban. És végül jött egy negyedik műfordító, aki aztán elkövette a végleges fordítást németből magyarra, ezúttal egész pontos munkát végezve, bár egy picinyke tévedést ő is elkövetett, de hát valahogy össze kellett raknia egy épkézláb szöveget. És akkor lássuk, honnan indított Karinthy, és mit hozott ki Ady remekművéből. Amely így hangzik: „Jöttem a Gangesz partjairól, / Hol álmodoztam déli verőn, / A szívem egy nagy harangvirág / S finom remegések: az erőm.” A német–magyar– német–magyar átültetéseket követően ez a négy sor meg ilyen lett: „A Herz-féle szalámiban / Sokkal sűrűbb a só, / Mint más hasonló terményekben / Hidd el, ó, nyájas olvasó!”
Hogy miért idéztem a Kedves Olvasó emlékezetébe eme paródiát? Mert valami ilyesmi úton-módon lett nekünk Sepsiszentgyörgyön Gyümölcsös nevű utcánk. Arról a rövidke utcáról van szó, amelyik a Bánki Donát utcából nyílik és a központi piac mellett, a köztisztasági vállalat irodaépületével szemközt torkollik az Ág utcába. Alig néhány ház alkotja ma az utcát, amely egykor a rétre futott ki – innen is eredeti neve: Rét utca. Amit aztán a román világ nyakunkba szakadván, le kellett fordítani az új állami nyelvre (az is megérne egy misét, hogyan történt bő száz évvel ezelőtt a helynevek románra fordítása, de ahhoz nem egy hasáb, hanem az egész újság sem lenne elegendő). Sok választási lehetősége nem volt a fordítónak, a rétnek, hacsak nem kaszáló, livadă a román megfelelője. Aztán telt-múlt az idő, a kétnyelvű utcanévtáblák lassan eltünedeztek az utcasarkokról, az eredeti magyar neveket csak az emlékezet őrizte meg. Jött végül az 1989-es fordulat (a rendszerváltás szót nem engedi meg lelkiismeretem leírni), és újra visszakerülhettek a kétnyelvű utcanévtáblák. Ekkor jön a képbe a mi helyi műfordítónk, aki sepsiszentgyörgyi semmiképp nem lehetett, Karinthy tisztelője ellenben annál inkább. És vette a szótárt, és fellapozta, és a livadă szónál felkiáltott boldogan: heuréka (amúgy ezzel a címmel is írt egy kesernyésebb hangvételű humoreszket Karinthynk). És lőn az utca neve Gyümölcsös, mert azt is jelenti a livadă szó.
Az érdekes a történetben, hogy különböző térképeken a Livadă – Rét utcanevek társítása jelenik meg, ellenben az utcasarkokon mai napig a Livadă – Gyümölcsös páros olvasható. A mostani nagy utcanévtábla-cserélési hajrában jó volna odafigyelni a rendelés leadásánál, hogy mely szavak kerüljenek fel az új táblákra.