A IV. (Szép) Fülöp francia uralkodó börtö­nében írt imában a templomosok Szűz Máriá­hoz fohászkodnak. Szabadságért könyörögnek, és azért, hogy Mária vezesse az igazság és a könyörületesség útjára a ,,vádaskodó hazugokat". A szöveg a Vatikán titkos levéltárából került elő egy sor további dokumentummal együtt. Ezek a lap szerint mind azt bizonyítják, hogy a francia uralkodó alaptalanul vádolta meg a katonai rendet. ,,A tömlöcbe vetett templomos lovagok fohásza szenvedélyes költemény a fájdalomról, végtelen várakozásról, emésztő bánatról és a reményről" ― írta a Vatikán lapjában Barbara Frale, a forrásokat gondozó levéltáros. ,,Nem helyhez és személyhez kötött mű, hanem a kétségbeesett ember lelkiállapotát kifejező univerzális ima, amelyet bárki elmondhat, ha nehéz helyzetbe kerül."

Történészek szerint Fülöp koholt vádakkal támadta a templomosokat, mert a rend vagyonát akarta megszerezni. Az elfogott lovagokból válogatott kínzásokkal próbált kipréselni beismerő vallomásokat. A most feltárt források arra utalnak, hogy V. Kelemen pápa kezdetben hajlott arra, hogy feloldozza a rendfőnököket a vádak alól, és azt tervezte, hogy megreformálja a rendet ― áll Frale cikkében. Később aztán Fülöp nyomására a francia származású pápa megváltoztatta szándékát, és 1312-ben feloszlatta a zarándokok védelmére 1118-ban Jeruzsálemben alakult lovagrendet.

Barbara Frale szerint a templomosok szervezete olyan volt, mint egy multinacionális vállalat, amelynek a szentföldi zarándokok volt a célcsoportja. A keresztes hadjáratokkal az ügyfélkör egyre bővült, és megnőtt a rend katonai és gazdasági ereje. Még kezdetleges bankrendszert is működtettek egész Európára kiterjedő fiókhálózattal. A 13. század végén az európai keresztények kiszorultak a Szentföldről, és a templomosok szembekerültek a világi hatalmakkal. Végül az Angliával vívott háborúit a templomosoktól felvett hitelekből finanszírozó Fülöp számolt le velük, aki a kölcsön törlesztése helyett a koncepciós per eszközét választotta.