Mózes László
Az országnak változásra van szüksége – hangoztatta Zuzana Čaputová újonnan megválasztott szlovák államfő. Nagy és kemény fába vágja a fejszéjét, s ha komolyan gondolja a szlovákiai nacionalizmus mérséklését, bőséggel lesz tennivalója. Az egykori miniszterelnök, Vladimír Mečiar és társai, köztük a hírhedten magyarellenes Ján Slota igen jól alapoztak, s következetesen cselekedtek azért, hogy a felvidéki magyarság saját hazájában kevésbé érezhesse magát otthon.
Most a szlovák parlament még egy lapáttal rátett az eddigi gondokra: elfogadtak egy olyan törvénymódosítást, miszerint Szlovákiában büntethető a magyar himnusz éneklése. A jogszabályt a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) honatyái terjesztették be, az állami jelképek fokozottabb védelmét szorgalmazva. Ám valós céljuk a dunaszerdahelyi legendás magyar futballcsapat, a DAC 1904 szurkolóinak megzabolázása, ők ugyanis minden mérkőzés elején eléneklik a magyar himnuszt. Furcsa, de a módosítást a Most–Híd tizenhárom tagú frakciójából is megszavazták kilencen, köztük magyar nemzetiségűek is. Utólag ugyan pontosítottak, s megjegyezték, az efféle tiltás nem engedhető meg, a hibát orvosolják majd. Ennek ellenére korábbi támogató szavazatuk nehezen értelmezhető marad, s egyben megerősíti a vegyes pártok iránt érzett ellenszenvet.
Ám egyelőre annyi bizonyos, hogy Felvidéken büntethető a magyar himnusz eléneklése – ezért akár hétezer eurónyi pénzbírság is kiróható! –, amennyiben a megfelelő rendezvényen nincs jelen egy hivatalos magyar küldöttség. A szlovák nacionalisták szemét ugyanis jó ideje szúrja az, ami a dunaszerdahelyi magyar focicsapat mérkőzésein történik, ugyanis a DAC 1904 szurkolói olyan közösséget és hangulatot teremtenek, amely jóval több egy szokványos mérkőzésnél. Életérzést, felvidéki, Kárpát-medencei magyar életérzést sugároznak, és a sárga-kék mezesek rajongói számára ez az életérzés a legfontosabb. Ezt igazolják a meccsekre tömegesen érkezők, nem csupán felvidékiek, hanem magyarországiak, erdélyiek, székelyföldiek is. A minőségi foci ugyanis a sportélmény mellett arra is lehetőséget teremt, hogy magyar közösségként, együttlétüket ünneplő közösségként mutatkozzanak meg a szurkolók, s ez számukra legalább annyira fontos, mint a mérkőzés végeredménye. Számosan vélik úgy, hogy a labdarúgók magyarságukért is harcolnak, s mint fogalmaznak, „nekünk ez egy nagy csata”. S az együttlét efféle felfokozott hangulata – a himnusz mellett a Kárpát-medencei sporthimnuszként is ismert dalt, az Ismerős Arcok Nélküled című dalát énekli a stadionnyi rajongó – máshol, más környezetben elképzelhetetlen. A magyar szurkolók közössége erőt mutat fel, s ez a nemzeti összetartozás egyik legszebb példája.
Ezt a közösséget kívánja megfélemlíteni a szlovák nacionalisták hada. Tiltásuk sikertelen lesz, nemcsak azért, mert erősek, s ha kell, akár a pénzbírságot is többszörösen kifizetik, hanem azért, mert – miként maguk a szurkolók is hirdetik zászlójukon – határtalanul magyarok.
