Kiment egyszer Csa a rétre kaszálni. Lekaszált egy zsákra való füvet a folyóparton, hazavitte. Kiment másnap ugyanarra a helyre, és elámult: a levágott fű helyén új fű sarjadt, de olyan dúsan, olyan zölden, mint sehol másutt. Lekaszálta azt is. Harmadnap megint úgy történt: kinőtt a fű egyetlen éjszaka a levágott helyében.

– Varázslat van ebben! – mondta Csa. – Megnézem, milyen gyökere van ennek a fűnek. Hátha bűvös gyökér.

Lehajolt, hogy jobban megnézze – hát egy szépséges csillogó gyöngyszemet talált a fű között. Úgy tündöklött, hogy belékáprázott Csa szeme. Vitte haza nagy örömmel az anyjának.

Elgyönyörködött az anyja a ritka szép gyöngyben, aztán beletette a rizses tálba, hadd ragyogjon benne. Akkor történt meg a csoda: attól fogva, hogy beletette, sohasem fogyott ki a rizs a tálból, akármennyit vettek ki belőle.

Fogta az öregasszony a bűvös gyöngyöt, beletette a pénzes ládikába. A pénzzel is ugyanaz a csoda esett, ami a rizzsel: kivehettek belőle akármennyit, nemhogy fogyott volna, de még szaporodott.

Beköszöntött a bőség a házba, nem szenvedtek eztán szükséget semmiben. Hanem minél gazdagabb volt Csa, annál zsugoribb lett, annál szívtelenebb.

Egyszer bekopogott hozzájuk a szomszédjuk, egy tál lisztet akart kölcsönkérni.

– Nem adok! – mondta neki Csa. – Még idekapnak az ingyenélők!

Máskor szállást kért egy szegény vándorasszony.

– Takarodj innen! – rivallt rá Csa. – Még ellopsz valamit!

Aztán ínséges esztendő következett, akkora volt a szárazság, hogy a mezőkön nem termett semmi. Füvön meg fagyökéren tengődtek az emberek. Csa hombárjait pedig majd szétvetette a rizs meg a gabona. Még a tyúkjait is rizzsel etette.

Hiába kérték az emberek; hogy segítsen rajtuk, egy morzsát se adott senkinek: Egyszer aztán elunta a sok sírást, panaszt, szájába vette a gyöngyöt, és elment hazulról. Leült a folyópartra, elnyomta az álom. Álmában lenyelte a gyöngyöt. Égető szomjúságra ébredt. Lehasalt, hogy igyék a folyóból. Ráhajolt a víz tükrére, és elrémült: egy förtelmes sárkány képét pillantotta meg. Lapátfogú, hegyes karmú, pikkelyes testű, szörnyeteg meredt rá a víz tükréről. Nagy sokára értette csak meg, hogy ez az ő tükörképe. Kapzsisága változtatta szörnyeteggé.

Szégyenében elbujdosott, sohase látta többé senki.