– Gólya, gólya, gólya,
Házunknak lakója!
Mondd meg, honnét jöttél?
– Onnét, hol a nap kél.
Kelep, kelep, kelep.
– Hol van a napkelet?
– Kelj föl csak jó korán,
Megtudod akkor ám.
– Ugye most itt maradsz,
Többet már el sem hagysz?
– El bizony, kisfiú,
Mihelyt hideg szél fú.
– Ó, hadd fújjon a szél,
Te csak attól ne félj!
Hagyd ott a fészkedet,
Adok szállást neked.
– Kelep, kelep, kelep,
Jó fiú, nem lehet.
Én csak úgy élhetek,
Ha szabad lehetek!a
